A Soulution 330 integrált erősítő

Julie Mullins tesztje. Megjelent a The Absolute Sound folyóiratban, 2019. július 19-én.

Mi jut eszébe, ha Svájcban gyártott termékekre gondol? A hihetetlen precizitás, makulátlan kivitel, kínosan pontos kivitelezés, aprólékos kutatás, hosszú időre szóló megbízható működés, kivételesen jó minőség. (Na meg persze az is átfut az agyunkon, hogy mindennek borsos ára van…) Nézzük most a Soulution termékeket. A Zürich melletti Dullikenben működő vállalat a világ egyik legjobb félvezetős szórakoztatóelektronikai termékcsaládját fejleszti és gyártja a cég alapítója és fő tervezője, Cyrill Hammer vigyázó tekintete által kísérve. Amint azt már a TAS több tesztelője (legutóbb éppen JV) már megjegyezte, a Soulution készülékek kivételes hangzásteljesítményt nyújtanak, gyártásukhoz a cég számos saját fejlesztésű és szabadalmaztatott egyedi technológiát használ.

A kérdés, hogy tud-e az ilyen nagy szakmai tekintélynek örvendő cég megfizethető áron olyan terméket gyártani, amely egyébként minden vonatkozásban megfelel a cég presztizsértékének és minőségben sem nyújt érezhetően kevesebbet, mint a cég nagyhírű, de méredrágán kínált egyéb termékei? A kifinomult, saját fejlesztésű technológiák leegyszerűsítése lehetne talán az egyik megoldás (de kockázatokkal jár). Ez az út egy ilyen nagynevű cég esetében aligha járható. De akkor milyen módon oldható meg az, hogy a műszaki-technológia szint és a potenciális vevők által elvárt kiváló hangzásminőség és legendás megbízhatóság változatlan tartása mellett mégis érezhetően alacsonyabb árfekvésű készülékek születhessenek? Ráadásul mindennek úgy kell történnie, hogy a hangminőség sem romolhat számottevően.

A jó hír az, hogy a 330 -as integrált erősítő képében (a 3-as készülékcsaládból, amely többek között a 311-es sztereó teljesítményerősítőt és a 325-ös előerősítőt is magában foglalja) a Soulution megtalálta az utat, hogy a készülék rendelkezzék a legtöbb olyan minőségjeggyel –hangzását, esztétikai megjelenését és funkcionalitását tekintve-, amely a nagy készülékeket olyan híressé tette, de mindezt a zászlóshajónak számító készülékeket magában foglaló 7-es sorozat készülékei árának a töredékéért és kevesebbért, mint amibe a gyártó rangsorában középkategóriásnak számító 5-ös sorozat készülékei kerülnek. Persze még így sem filléres eszközökről beszélünk – hiszen mégiscsak csúcskategóriás készülékekről van szó! A neves svájci gyártó új termékcsaládja lehetőséget ad arra, hogy az eddigieknél alacsonyabb belépődíjért nyerhessünk bebocsátást a Soulution hangzásvilágába. Mivel pedig a 330 egy integrált erősítő, egy dobozban annyi mindent tartalmaz, főleg, ha megveszi hozzá a hangszedő jeleket fogadni tudó egységet és a digitális/analóg jelátalakító modult is, hogy szinte egy teljes rendszer alapját kapja meg a (nem annyira kevés) pénzéért. Akik pedig a külön dobozolt egységek hívei, jó, ha tudják, hogy a 3-as család tagjai is modulárisak, vagyis a 330-as modell a 325-ös előerősítő és a 311-es erősítő szerkezeti elemeit, egységeit tartalmazza, vagyis ennek a két készüléknek a házasságából született. Nem tagadom, nekem szerencsém volt meghallgatni a Soulution felsőkategóriás termékeit a különféle audió szakkiállításokon és legutóbb JV otthonában élvezhettem a 7-es sorozat csúcsgépeinek kivételes hangzását. Már csak ezért is kíváncsi voltam arra, hogy mit tud ebből visszaadni a cég alacsonyabb árfekvésű készüléksorozata. Nos, úgy gondolom, érdemes volt várni rá!

A 330 pont úgy néz ki, mint egy klasszikus Soulution és megtapogatni is olyan érzés: letisztult vonalvezetés, semmi sallang, hűvösen elegáns szerkezet. Egyszerű vonalvezetése ellenére mégis van benne valami egyediség, a szálcsiszolt alumínium készülékház finoman ívelt élekkel készül, a finom megmunkálást házon belüli CNC-gépekkel végzik. A piros LED kijelző pontosan mutatja, hogy mi történik a készülék belsejében a bekapcsolástól a kikapcsolás pillanatáig (pl. STARTING/INDÍTÁS, DIS-CHRG/KISÜTÉS, stb.), pontosan jelzi a beállított hangerőt és az aktuális bemenetet. Ezen a téren sem spóroltak. Nagy valószínűséggel egy szmoking lenne a Soulution készülékháza, ha ruházatban gondolkodnánk, egy szépen szabott, hűvös, de elegendően elegáns fazon ahhoz, hogy alkalomhoz illő lehessen. A készülék külső megjelenési képe komoly eszköz benyomását kelti, nincs rajta egyetlen felesleges elem, cicoma sem. A letisztult, nyugalmat árasztó forma bizalmat kelt. Azt is mondhatnám, a külső megjelenési kép áttételesen, de utal a Soulution várható hangzásbeli képességeire: A készülékház kórházi diagnosztikai eszközre jellemző tiszta vonalvezetésével áttételesen azt sugallja, hogy a belső felépítése is hasonlóan átgondolt és precízen megtervezett, kimunkált. Joggal várhatjuk el mindezek alapján ettől a kedvezőbb árfekvésű készüléktől is a Soulution készülékeket olyannyira jellemző stabil háromdimenziós térhangzást, a testes, de mégis kiegyensúlyozottan életszerű megszólalást.

A készülék előlapján a Soulution név és a készülék modellszáma olvasható, kisbetűs írásmóddal. Az előlap jobb oldalán egy nagyméretű nyomógombot találunk (“volume”, azaz hangerőszabályozó felírattal, de valójában ez a gomb messze többet tud), tőle balra három kisebb nyomógomot látunk: Power/hálózati kapcsoló, Mute/némítás és Prog (amivel a „program” üzemmódra válthatunk). Emellett még egy kisméretű fekete kijelző ablak van az előlapon, amelyen piros betűkkel és szimbólumokkal a készülék aktuális állapotára vonatkozó információ jelenik meg folyamatosan. A tesztelésre kapott készülékváltozatba be volt építve az opcionális hangszedő jelek fogadására szolgáló egység, de nem volt benne a DAC, vagyis a digitális/analóg jelátalakító modul. A 330 tartozéka egy infravörös távvezérlő, egy hálózati tápkábel, a hálózati kapcsolatot biztosító összekötő kábel, valamint egy laminált készülék adatlap négy grafikonnal, amely a készülék aktuális mérési eredményeit, értékeit mutatja (a csöves készülékek területén nagy jártassággal rendelező egyik barátom szerint a 330-as teljes harmonikus torzítását és zaját mutató grafikon sokkal inkább egy csöves, mint egy félvezetős erősítőre jellemző értékeket mutat), emellett egy intelligensen szerkesztett és felépített 24 oldalas spirálkötésű kezelési utasítás érkezik még a készülékkel, ami csaknem olyan elegáns, mint maga a készülék.

Klasszikus integrált erősítőként a Soulution 330 egy előerősítő és egy teljesítményerősítő egységet tartalmaz egy közös házban, opcionálisan egy hangszedő jeleket fogadó modul és/vagy egy digitális jelátalakító (DAC) egység is beépíthető még a készülékbe. (A hangszedő illesztő modul 3.500 dollárba, a DAC modul pedig 4.800 dollárba kerül.) Az MC hangszedőkhöz tervezett modul bemenő impedanciája széles értéktartományban álíltható be (20 és 1260 ohm között egy relékapcsolású ellenálláshálózat segítségével). A Soulution felsőbb kategóriás hangszedő jeleket fogadó egységeivel ellentétben a 330 esetében nem állítható az erősítési tényező. Ennél a modulnál ez rögzítetten 60 dB (de a vonalszintű modul ehhez további 10 dB-t tud adni, ha 81-90 közötti hangerőt állít be.) A bal és a jobb csatornán egyaránt precíziós relékapcsolt ellenálláshálózat a hangerő szabályozó, a PGA alapú párhuzamos hangerő szabályozó út révén kattanásmentes, folyamatos hangerőváltoztatás lehetséges. A kerülő út csak a hangerőváltoztatás pillanatában működik, egyébként kikerül a jel útjából. (Ennek a bonyolult hangerő szabályozó megoldásnak a további részleteit a külön keretes írásban találja meg.) Az ugyanazt a csúcskategóriás Burr-Brown PCM1792 DAC áramköri lapkát tartalmzó opcionális DAC modul beépítésével, mint amit a csúcskategóriás 760-os készülékben is használ a gyártó a készülék hálózati, USB, SPDIF és AES/EBU digitális audió bemenetekkel bővül. (A DAC modul részletes ismeretetését a külön keretes írásban találja meg.)

A kezelési utasítás szerint a 330 teljesítményerősítő fokozatának lelke egy újszerű feszültségerősítő szerkezet, amely számos linearizált erősítő modulból épül fel, ezek a 80 kHz-es levágási frekvenciáig működnek. A 330-as kimenő teljesítménye 120 watt csatornánként 8 ohmos terhelésen (4 ohmon 240 Watt, 2 ohmon pedig 480 Watt a kimenő teljesítmény csatornénként). Ez első olvasatban nem tűnik túl soknak, de csalóka az érték: a 330 kimenő teljesítménye tényleg tiszta teljesítmény, a legnehezebben kezelhető hangsugárzókat is ki tudja szolgálni és elképesztően magas színvonalú zenei megszólalást biztosít. A Soulution erősítőket általában jellemző jelzők, mint a megdöbbentőan alacsony zajszint, a szokatlanul levegős hangzás, a folyamatosan, minden működési tartományban és jelszinten érezhetően lágy, de határozott hangzás, az átható zeneiség a 330-as készülékre is tökéletesen igazak. A torzítás csaknem teljes hiánya sokkolóan életszerű megszólalást eredményez. (A zaj és a torzítás hiánya a készülékben lévő négy csúcsminőségű, szupergyors kapcsolóüzemű tápegységnek és az igen kifinomult, többfokozatú szűrőhálózatnak is köszönhető. A tápegység modulok tökéletesen el vannak szigetelve, le vannak árnyékolva az erősítő panelektől és a mérési eredmények szerint is ezek a tápegység modulok messze stabilabb és alacsonyabb zajú tápellátást garantálnak a készülék szerkezeti elemei számára, mint amit a más típusú és felépítésű tápegységek általában biztosítani tudnak.)

A 330-as működés közben

A 330-as beindításához és működtetéséhez egy egyszerű, könnyen érthető beállítási műveletsort kell előbb elvégezni. A készülék a legtöbb gyári alapbeállítással is tökéletesen működőképes, előre be van állítva a hangerő szabályozó működése, a hangszedő impedanciája, stb. A Soulution többi, ünnepelt és rendkívül sikeres termékéhez hasonlóan a 330 sem szenved hiányt az átfogó, sokszor már zavaróan sokrétű beállítási lehetőségekben és szolgáltatásokban, ez a legigényesebb audiofilek igényeit is ki tudja elégíteni. A legtöbb beállítási lehetőség opcionális és szabadon választható, éppen ezért azt javasoljuk, hogy hiába a bőség, csak azokat a funkciókat és paramétereket állítsuk igényeink szerint és úgy, ahogyan azt tényleg használni fogjuk. A beállítási menü valóban igen összetett (a tesztem szószáma is korlátozott), így csak a legfontosabbakra térek ki röviden.

Az előlapon található nyomógomb funkciói messze meghaladják a „hangerő” szabályozás fogalomkörét. Nem vitás, fontos dolog a hangsugárzókra jutó jelszint szabályozása, de ez a gomb olyasmi, mint a gazdagéknál a komornyik, aki egyben lehetett sofőr, szakács, eseményszervező, akár háztartási gép szerelő és sok egyéb is. Ez a kezelőszerv tehát inkább nevezhető a készülék fő vezérlőegységének, a hangerő beállítása mellett többek között ezzel a gombbal választhatunk bemenetet (de ennél több funkciója is van). A bemenetváltáshoz nyomja meg és tartsa legalább 3 másodpercen át benyomva a gombot, hogy világítani kezdjen három világító dióda és máris lépkedhet a gombbal a választható bemenetek között (1 - 4 plusz a hangszedő jeleit fogadó phono bemenet), majd a gombot ismét megnyomva kapcsolhat a kiválasztott bemenetre. A „prog” feliratú gombot megnyomva „program üzemmódra” vált a készülék, ahol a gombot elforgatva ezernyi programfunkció közül választhat. Az adott funkció kiválasztásához csak nyomja meg röviden a gombot! A programozási módból való kilépéshez csak nyomja meg egyszer a gombot! A funkciók hierarchiája logikus és némi tanulmányozás után könnyen kezelhető is. Így beállíthatja például néhány lépéssel, hogy milyen funkciók lépjenek életbe a készülék bekapcsolásakor (hangerő, bemenetek, stb.), itt állíthatja be az esetleg több erősítős, vagy a térhangrendszer paramétereit, a kijelző fényerejét, a távvezérlő azonosító kódját, a hangszedő jelek fogadására alkalmas egység paramétereit, a polaritást, a működtető program funkcióit (amelyet a 330-as Link-Com USB bemenetén keresztül frissíthet), hogy csak a legfontosabbakat említsem. A bemenetek közötti váltás mellett (ami alapvető szükséglet) és a legfontosabb hangerő szabályozási paraméterek beállítása után én csak a hangszedő jelet fogadó egység impedanciáján állítottam, többféle értéket kipróbálva a teszt során használt két lemezjátszómhoz és a hangszedőkhöz. Egy másik említésre méltó, fontos szolgáltatás a RIAA-IEC felüláteresztő szűrő, amit „menet közben”, vagyis lemezhallgatás alatt is be-és kikapcsolhat, igény szerint.

Még egy vallomással tartozom: a vártnál sokkal ritkábban nyúltam a távvezérlőhöz. Nem vitatható, hogy rettenetesen sok lehetőséggel bír, segítségével gyakorlatilag a készülék összes funkciója és szolgáltatása elérhető, beállítható, vezérelhető, kezelhető a hallgató székből, de én maradtam az „elsődleges” gombok használata mellett, ha egyáltalán a távvezérlőhöz nyúltam. Nem vitatom, a távvezérlő jól működik és a felépítése is logikus (a működését precízen leírja a használati utasítás), könnyen elérhetőek a menük, a beállítási lehetőségek és más egyéb funkciók, de ennek ellenére számomra az alapfunkciókon túl nem volt igazán megától értetődő a működési mechanizmusa. Emellett nekem nagyobb élvezetet nyújtott az előlapi kezelőszervek használata, a közvetlen beavatkozási lehetőség, a kezelőszervek ergonomikus kialakítása, a leheletfinom működésük és a lehetőségek tárháza, amelyet a gombok megfelelő használatával elérhetünk. Így azután arra sem kellett ügyelnem, hogy a távvezérlő „látótávolságán belül” legyen a hallgató székem.

Mivel a tesztelésre kapott készülékbe be volt építve a hangszedő jelek fogadására szolgáló egység, a készüléket először is, meg a legtöbbször lemezjátszóval fogtam vallatásra (leggyakrabban a Clearaudio Performance DC Wood futóművet, Tracer hangkart, és Stradivari V2 hangszedőt használtam, de az Acoustic Signature’s Double X futóművel, TA-2000 hangkarral és az Air Tight PC-7 MC hangszedővel is teszteltem). Amint már említettem, nem volt DAC modul a készülékben, így digitális forrásként digitális adatfolyamot használtam (elsősorban a Tidalt Roon használatával a MacBook Air gépemről) és emellett CD-ket hallgattam az MBL Noble Line N31 CD-játszó/DAC kombinációt használva.

Amikor először kapcsoltam be a Soulution 330-as készüléket a többnapos „bejáratáshoz” (ez alatt az időszak alatt nem folytattam még kritikus fontosságú meghallgatást vele), azt tapasztaltam, hogy a kimenő hangereje meglehetősen alacsony volt és hogy a gyári beállítás szerinti hangerő értéke csak 10 volt a 90-es skálán. Előbb vonakodtam növelni a hangerőt, de nem sokkal később csak bátorságot vettem és 50-70 között találtam meg a legtöbb forráshoz alkalmas hangerőt. Izgultam egy kicsit amiatt is, hogy az eredetileg az MBL saját erősítőihez, például az N51-es integrált erősítőhöz tervezett MBL hangsugárzóm hogyan fog megbarátkozni a Soulution erősítővel. Igen hamar kiderült, hogy felesleges volt izgulnom, tökéletesen egymásra találtak—A Soulution legendás háromdimenziós térleképezése, részletgazdagága, a lágy, de mégis erőt sugárzó megszólalása tökéletesen illeszkedett a gömbsugárzó (Radialstrahler) egyedi, minden irányban egyenletes hangszórásához, lendületéhez és a teljes teret megtöltő hangzásához. Amint korábban említettem, elsősorban lemezeket hallgattam a rendszeren, de azért jó pár CD-lemezt is meghallgattam ezen a kivételesen jó pároson. Nem tagadom, életemben nem hallottam még úgy szólni a vörös könyv szabvány szerint készített CD-lemezeket az otthonomban, mint ahogy ezen a rendszeren megszólaltak és messze nemcsak a kivételesen jó felvételek szóltak ilyen sokkolóan jól! A tesztsorozat vége táján került a kezembe a Tucsonban bejegyzett Calexico Feast of Wire [Quarterstick QS 78] eredeti nyomású dupla albuma és csak a kíváncsiság kedvéért elővettem ugyanennek a lemeznek egy Kanadában készült CD-változatát is. Nos, hamar világossá vált, hogy ezen a rendszeren nem lehet csak háttérzenélésre használni a CD-t! A feketelemez is igencsak lendületesen szólt, de az igazi meglepetést most a CD-lemez okozta: Varázslatos a felbontása, elbűvölő a részletgazdagsága, a tangóharmonika sokkolóan életszerűen szólalt meg, ezt tökéletesen ellenpontozta a fúvósok éles, rezes hangja, a gitárhúrok rezgése és persze Joey Burns természetes, gyakran alulértékelt énekhangja - szóval mindez egyenként is, de összességében mindenképpen elvonta a figyelmem a hangsugárzóktól eléggé messze lévő íróasztalomon álló számítógépemtől, hátat fordítottam neki és a zene varázsával én már csak szélkergette ördögszekereket és a farmházakat láttam. A hanglemezek lejátszásánál tapasztaltakhoz hasonlóan itt is olyan megdöbbentően sőtét és csendes volt a háttér, mint a sivatagi éjszaka holdfény nélkül.

Ami pedig a lemezhallgatást illeti a 330-ason, sokat kísérletezgettem a bemenő impedancia növelésével, majd csökkentésével –a gyári beállítási érték 100 ohm, - változó eredménnyel. (Azt tapasztaltam, hogy a beállítandó érték leginkább magától a lemeztől, a felvételtől függ.) Az a meglátásom, hogy a legjobb eredmény az alacsony impedanciértéken várható, a magasabb bemenő ellenállásértékek kicsit több súlyt, nagyobb testet adtak a zenének, sűrűbbé vált a zene szövete, de ugyanakkor az életteliségéből és a természetességéből is veszített valamit, kissé kevesebb lett a levegő a hangszerek és az előadók körül és zártabbá, „fegyelmezettebbé” vált az előadás. Néha úgy tapasztaltam, hogy a bemenő ellenállás növelésével arányban szűkülni látszott a tér. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek az eltérések lehelet finomságúak, érezhető elváltozást csak a drasztikusan megváltoztatott szélső értékeken tapasztaltam. A 0,6 mV-os kimenő feszültséget produkáló MC hangszedőim esetében 200 (a legtöbbször 240) és 400 ohm közötti értéket állítottam be, a magasabb értékeket inkább a rock ’n’ roll és egyéb keményebb felvételek esetében alkalmaztam. A lágyabb zenei felvételek esetében nem igen volt szükség a gyári beállítási érték módosítására, de azért néha itt is pozitív változást hozott a megnövelt bemeneti impedancia, nagyobb testet, több fényt kapott az előadás. A 330-as készülék mindennek mondható csak abszolút semlegesnek nem és ha röntgenképet szeretne kapni a lemezjátszóra, vagy a CD-fiókba tett lemezről, nem biztos, hogy a soulution a legalkalmasabb eszköz erre. Inkább úgy mondanám, hogy az erősítő erőt és energiát sugároz, lendületet ad a zenének, nem engedi elvékonyodni a hangzást, tökéletesen elénk tárja a zenei előadás texturáját, testet és teret kap a produkció, élet költözik a zenébe általa.

Kristálytisztán és életszerűen adja vissza az énekes hangját, fontos szerepet kapnak az életszerű megszólaltatásban az előadás apró részletei és villanásnyi történései. Madeleine Peyroux Careless Love lemezének “Don’t Wait Too Long” felvétele a Mobility Fidelity ragyogóan kimunkált új kiadású hanglemezéről nagyszerűen emelte ki az énekes finom hajlításokban gazdag vibrató stílusú előadásának finom részleteit, ami gyakran a semmibe vész a kevésbé finom felbontású lemezjátszókon hallgatva. Mindezt a Hammond B3 dögös futamai és a cintányér selymesen finom kefével söprögetése érzékletesen ellenpontozta, festette alá, az egész előadás bársonyfinomságúvá, törékennyé és hitelesen életszerűvé vált ezáltal. A “Dance Me to the End of Love” felvételt hallgatva az énekhang elképesztő pontossága, a legendásan nehezen reprodukálható nagyzongora természetes, nagyon is valós hangzása, a basszus megfogottsága és a színpad mérnöki pontosságú leképezése fogott meg igazán. Mindez együttesen egy csodálatosan szép, tökéletesen kiegyensúlyozott, levegős és minden vonatkozásban abszolút természetes előadást eredményezett.

Az énekhangok mellett elsősorban a hegedű hangja volt sokkolóan életszerű a Soulution interpretációjában, a mikrodinamika pontos visszaadásával a hangszer egyedi hangzásjegyeit és a virtuóz előadók játékának egyedi jellegzetességeit élvezhettük. A Diabolus in Musica: Accardo interpreta Paganini [Deutsche Grammophon] felvételen Salvatore Accardo virtuozitása olyan mellbevágóan életszerűen, plasztikusan jelent meg, játéka minden varázsa elénk tárult, a hangszere természetes harmonikusai tették életszerűvé a hegedűhangot, a hang, a zene textúrája teljesen néma héttérből épült fel, ahogyan oktávokat ugorva dolgozott a vonóval a húrokon. A “La Campanella” felvételén kristálytisztán hallatszott a jobb csatornán a villanásnyi csilingelés, hogy hamar helyet adjon a következő történéseknek. Tökéletesen meggyőző volt a zenekari kórus jelenléte, mérete és helye a színpadon. Különösen tetszett az, hogy pontosan úgy éreztem, hogy „a koncertteremben ülök”, pár sorral távolabb a színpadtól, nem túl közel, de nem is túl távol a zenekartól.

A Soulution a mélyhangokat is több mint kielégítő színvonalon reprodukálja, rendesen ösztökélte az MBL-eket, hogy mélyebbre menjenek- főleg a brácsa, a Fender basszusgitár, a modern elektronikus tánczene, vagy akár az orgonafelvételeket hallgatva. Mi tagadás, az MBL-ek nem tudtak olyan mélyre hatolni, mint amennyire tolta volna őket lefele a Soulution, nem igazán tudták megdübörögtetni a szobám (csak nem mélynyomókat kellene hozzájuk beszereznem?), de az is igaz, hogy valójában semmi sem hiányzott a tökéletes hangképből. Számos elektronika jobban szól a klasszikus komolyzenén, mint a hard rock felvételen. De nem a Soulution: neki mindegy, hogy milyen zenét és milyen forrásról kellett megszólaltatnia, akármivel etettem, tökéletesen végezte a dolgát.

A 330-as egyik legfőbb erénye, hogy (valahogyan) meggyőzi az előadókat, a zenészeket és az énekeseket, hogy egyedi stílusban, saját előadásban teljesítsenek és mindezt hihetetlen részletgazdagsággal és valószerűen tárja elénk, a legapróbb részletekre is kínosan ügyelve – és mindezt olyan konzisztenciával teszi, amit eddig soha meg nem tapasztaltam a hallgató szobámban. A The National Sleep Well Beast LP [4AD] lemezén, a rövid felvétel legvégén egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy mintha egy kürt szólalna meg és futna át a hangja a szobámon. Ezt korábban még sohasem hallottam ezen a lemezen, pedig jónéhányszor lejátszottam már más rendszereken. “Carin at the Liquor Store” sokkal testesebben és nagyobb kifejezőerővel szólalt meg –sokkal közelebb került az élő zene hangulatához –, mint amit korábban más eszközökön lejátszva megtapasztaltam. A nagyobb felbontás és a zene szövetének intim részletei mélyebb betekintést engedtek ebbe a szomorkás, lassú keringőnek rejtett szépségeibe, Matt Berninger enyhén reszelős, torokhangú bariton énekébe, Aaron Dessner kicsit elfedett, de mégis hús-vér Fender gitárszólójába, ami határozottan vágott utat a fülemhez Bryce Dessner keserűédes, lassan felépülő, komótos zongorajátékán keresztül.

A csúcskategóriás audió készülékek világa gyakran tele van komprromisszumokkal, mindig beáldozunk valamit a még jobb minőség reményében. Ami ebben a versenyben különös értéket ad a Soulution 330-asnak az az, hogy maradéktalanul képes megteremteni a tökéletes egyensúlyt a zene és a technikai elemek között egyetlen készüléken belül, emellett számos szolgáltatást nyújt és további behozhatatlan előnye, hogy a legkülönfélébb lemezeket és műfajú előadásokat hallgatva is képes azonos színvonalon elképráztatni bennünket. Nagy erénye az is, hogy a gyártónak alacsonyabb árfekvésen is sikerült a potenciális vásárlók számára elérhetővé tenni azt a híresen jó hangzásminőséget és kiegyensúlyozott hangzásvilágot, amely a jóval többe kerülő „nagy” Soulution gépek sajátja. Ez az integrált erősítő a lehető leghelyesebb utat választotta ahhoz, hogy valós, élő zenét szólaltasson meg az elérhető legjobb hangminőségben. Nem vitás, hogy viszonylagos a készülék olcsósága, nem kevés pénzt kell letenni érte az asztalra, de ha megvan rá a fedezet, meleg szívvel javaslom, hogy kérjen egy próbalehetőséget az otthonában. Mindazok, akik már találkoztak valahol a Soulution hanggal és vágyat éreztek arra, hogy otthonukban élvezhessék ezt a csodás svájci hangzást, aligha kaphatnak jobb lehetőséget annál, mint amit a 3-as sorozat termékei nyújtanak, olyan kivitelben és belső felépítésben, ami egy életre szól. Nagyon úgy érzem, hogy igen is több mint érdemes ebbe a jelenleg kapható talán legjobb félvezetős készülékbe fektetni a jó hangzásra félretett pénzünket.

Műszaki adatai és ára

Típusa: Integrált erősítő (opcionálisan hagnszedő jelek fogadására alkalmas és DAC modullal bővíthető)

Kimenő teljesítménye: Csatornánként 120 W 8 ohmon, 240 W 4 ohmon, 480 W 2 ohmon (dinamikus)

Analóg bemenetei: 2 x XLR, 2 x RCA, 1 x phono mc (opcionális)

Digitális bemenetek (a DAC opcionális): USB-B, SPDIF, AES/EBU, Hálózat/LAN

Kimenetei: 2 pár hangsugárzó csatlakoztatására alkalmas, banándugókat is fogadni tudó aljzatok

Hangszedő jel fogadó modul (opció): Impedanciája 20–1.260 ohm; erősítési tényezője 60 dB

DAC (opcionális): SPDIF, impedanciája 75 ohm; AES/EBU, impedanciája, 110 ohm

Frekvencia átvitele: DC–800 kHz

Teljes harmonikus torzítás + zaj: <0,001 %

Jel/zaj arány: >120 dB

Méretei: 430 mm x 142 mm x 490 mm

Tömege: kb. 30 kg/66 font.

Ára: 22.500 amerikai dollár; az opcionális hangszedő jel fogadó egység ára 3.500; a DAC modul ára pedig 4.800 dollár

Gyártja:

SOULUTION

Spemot AG

Industriestrasse 70

CH-4657 Dulliken

Svájc

soulution-audio.com

Kapcsolódó eszközök (a teszteléshez használt rendszer)

Hangsugárzók: MBL Corona Line 126 Radialstrahler mindeniránybanegyenletesensugárzó egyedikivitelű hangsugárzó

Analóg forráskészüléket: Acoustic Signature Double X lemezjátszó, TA-2000 hangkar Air Tight PC-7 MC hangszedővel, és Tango Reference hangszedő jel előerősítő; Clearaudio Performance DC Wood lemezjátszó futómű, Tracer hangkar Stradivari V2 hangszedővel és Balance V2 hangszedő jel illesztő erősítővel

Digitális források: MBL N31 DAC/CD-játszó, MacBook Air, rajta Tidal fut Roon-on keresztül

Erősítők: MBL N51 integrált erősítő; Soulution 330 integrált erősítő beépített hangszedő jeleket fogadó egységgel

Tápáram stabilizálók: AudioQuest Niagara 1000 tápáram kondícionáló; Ansuz Acoustics DTC doboz

Kábelek: AudioQuest hálózati tápkábel; Ansuz Acoustics DTC és D2 kábelek és összekötő kábelek

Tartozékok: Stein Music H2 Harmonizer dobozok

Teremakusztika javító eszközök: Zanden Audio

Készülékállványok: Critical Mass Systems Maxxum