A MoFi Electronics SourcePoint 8 hangsugárzók – Kalman Rubinson

Amikor megkaptam ezeket a hangsugárzókat tesztelésre, még olyan újak voltak, hogy a kicsomagolásukkor még kezelési utasítás sem készült hozzájuk, a gyártó honlapján sem volt elérhető és még a megígért, a hangsugárzóhoz illő állvány sem készült el. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy egy olyan buliba kaptam meghívót, ami már régen elkezdődött. A Mobile Fidelity SourcePoint 8 hangsugárzója a korábban John Atkinson által a Stereophile 2023-as februári számában tesztelt majd azután a júniusi számban Ken Micallef ismét elemzás alá vett SourcePoint 10 modell újabb, kisebb testvére.

Mivel erre hangsugárzóra már olyan sok nyomdafestéket elhasználtak a munkatársaim, csak időpocsékolás és a magazin értékes oldalainak elfecsérelése lenne, ha újra elmesélném azokat a dolgokat, amit a kollégáim már leírtak, így most eltekintek attól, hogy méltassam a jól ismert tervező, Andrew Jones érdemeit és írjak a hangsugárzó megszületésének körülményeiről, a tervezési filozófiáról és a SourcePoint 10, valamint a SourcePoint 8 gyártása során alkalmazott megoldásokról. Most tehát csak azt teszem, amit a főiskolai angoltanárok oly gyakran kérnek: összehasonlítok és ütköztetek.

Legelőször is a szembeötlő tények: A SourcePoint 8 a legkisebb modell, kisebb méretű hangsugárzókkal készült, így a hangsugárzó doboza is kisebb lett. Minden méretadatában 20 %-kal kisebb, a mérete 11,4" × 18" × 12,6", szemben a SourcePoint 10 14,5" × 22,5" × 16"-os méretével. Emiatt azután könnyebb is annál, csak 27,9 font, szemben a nagyobbik testvér 46,2 fontos tömegével.

Ugyanakkor a gyártása korántsem volt olyan egyszerű, hogy csak lefaragunk egy kicsit a nagyobbik modellből, ahogyan Jones elmesélte nekem azt egy Zoom beszélgetés során.

A SourcePoint 10 esetében Jones nagy membrános hangszórót választott. Nem csak azért, hogy jobb legyen a hangsugárzó mélyhang átvitele, hanem azért is, hogy csökkentese a membrán nemkívánatos elmozdulásának a mértékét, ami kölönösen fontos a közös tengelybe épített hangszórók esetében. Itt ugyanis a mélyhangszóró membránja egyben (mozgó) hangterelő is. A mebrán nemkívánatos elmozdulása hatással lehet a tengelyébe illesztett magassugárzó megszólalására. Egy 8”-es hangszóró hagyományos félhenger membránszéllel sokkal kisebb aktív membránfelületet eredményezne, így a kellő hangnyomás eléréséhez nagyobbat kellene mozdulnia a membránnak. Éppen ezért Jones egy (a szerelőfurat méretét megadó) 8”-es,  de keskeny, bordázott  membránperemes hangszórót választott,  amely egyben a hangszóró csavarokkal történő rögzítését is biztosítja. Eredményeként egy olyan 8”-es hangszóró született, amely aktív sugárzó felülete csaknem megegyezik a SourcePoint 10-es 10"-es hangszórójának hasznos membránfelületével, de annál kisebb az elmozdulása, aminek eredményeként a mély-hang alsó határfrekvenciája a nagyobb átmérőjű hang-szóró 42 Hz-es alsó határfrekvenciájával szemben 47 Hz-re csökkent.

Szerencsés módon az új hangszóró mágnesszerkezete ugyanaz maradhatott, mint amelyet a SourcePoint 10 esetében használtak. Jonesnek sikerült ezt az „ikerhangszórót” a mélyhangszóró tengelyébe épített 1,25”-es magasugár-zóval együtt beépíteni az új 8”-es hangszóró középpont-jába, mindössze egy új hangszórókosárra volt szükség. A hasonlóságok eredményeként akár azt is gondolhatnánk, hogy az új 8”-es motor paraméterei sokban hasonlítanak a SourcePoint 10 esetében használt hangszóróéra. Ez két értéket kivéve igaz is: Az F1, 43,65 Hz— ami a második legmélyebb hang egy basszusgitáron és az F# éppen felette van), a többi érték közel megegyezik a nagyobbik hangszóróéval.

A hangsugárzó leírása és beállítása

A SourcePoint 8s szaténfekete kőris furnér kivitelben érkezett, egy dobozba csomagolva, egy másik doboz pedig egy pár Solidsteel SS-6 állványt tartalmazott, a megígért, de még el nem készült saját állvány helyett. Az egy 8”-es koncentrikus hangszóró az előlap közepére van illesztve, amely a hangterelést elősegítő geometriai formára van kialakítva, tompítva a négyszögletes doboz határfalai által kltett nemkívánatos akusztikai hatásokat. A hangsugárzó felállítása nem különösebben bonyolult művelet, de a mágnesesen rögzülő előlapról annyit mondanék, hogy egy korokodil állkapcsának erejével rögzül az előlapon, alig lehet eltávolítani onnan. (Ezt inkább erényként tartom számon. Általában mindig a takarólemezzel együtt szoktam előbb tesz-telni a hangsugárzókat és rajta is hagyom mindaddig, amíg erős nem lesz a gyanúm, hogy rontja a hangminőséget.) A Source Point 8 egyetlen pár, többféle csatlakozót is fogadni tudó aljzatpárát Benchmark/Canare hangszórókábellel kötöttem össze a Benchmark AHB2 monoblokkjaim hangsugárzó kimeneteivel.

A MoFi SourcePoint 8 documentációja nem tesz említést arról, hogy függőlegesen, vagy vízszintesen kell-e elhelyezni a hangsugárzót az állványon. Ugyanakkor az összes kép álló pozícióban készült róla és a rajta lévő logó is az állított helyzetet sugallja. (A logók oldalt fekszenek, ha fektetve használjuk a hangsugárzót.) Ugyanakkor az egyetlen, koncentrikus hangszóró okán akár fektetve is használhatjuk a hangsugárzót. (Ráadásul a fekve elhelyezett SourcePoint 8 például centersugárzóként is jól használható egy többcsatornás házimozi rendszerben.)

A SourcePoint 8-at állva helyeztem rá az SS állványra és némi kisérletezgetés után egymástól 8 láb, a hallgató széktől pedig 11 láb távolságra állítottam fel. Ebben a pozícióban mindegyik hangsugárzó mintegy 3 láb távolságra volt az oldalfalaktól és nagyjából 4,5 láb távolságra a hátsó faltól. Úgy találtam, hogy a legjobb térleképezést akkor kaptam, ha a SourcePoint 8-asokat kissé, de nem közvetlenül a hallgató szék fele fordítottam. Ez a beállítás a szokásosnál szélesebb ideális hallgató pozíciót eredményezett. A térleképezése ilyenkor legalább olyan jó volt, mint az előlap rögzítése, bárhol is ültem a heverőn, de hamar odalett a fókusz, ha felálltam. Fontos az ideális fülmagasság, így a testmérettől, vagy a hallgató szék magasságától függően nagy valószínűséggel állítani kell az állvány magasságán, vagy esetleg be kell döntenie a hangsugárzókat a hallgató szék fele, hogy a legjobb hangzást élvezhessük.

Kényelmes elhelyezkedés és zenehallgatás

Visszaidézve a kőkorszakot, amikor még ozmiumhegyű „tűkkel” játszottam le otthon a 78 fordulat/perces lemezeimet, igencsak meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen hangok szólaltak meg az osztálytársam szülei által frissen vásárolt Zenith High Fidelity lemezjátszón. Egy Mantovani lemezt hallgatva hamar világossá vált, hogy a hegedűk olyan lágyan szólaltak meg, mintha egy vízesés csorgott volna ki a fadobozokból, amely soha nem ér le a padlóig. Ez a gyerekkori emlék villant be akkor, amikor Marc-André előadásában Alkan 'Les Quatre Âges' szonátáját hallgattam egy Hamelin felvételről (Hyperion CDA66794, digitális fájlból) a SourcePoint 8 hangsugárzókon. Ezekből az első ránézésre meglehetősen egyszerűnek látszó dobozokból Hamelin a "20 Ans. Très Vite" nyitányt hallgatva a fiatalság örömét és optimizmusát sugalló hangzuhatagot varázsolt ki. A rengeteg (de semmivel sem több a kelleténél) hang pontosan azonosítható, tökéletesen időzített maradt, a legtöbbje gyönyörű lecsengéssel.

Ezen felbuzdulva feltettem a Gypsy Baroque lemezt (Il Suonar Parlante Orchestra, Vittorio Ghielmi, Alpha Classics ALPHA 392, CD, de fájlból lejátszva), amely lemez Tele-mann, Tartini, Benda, Vivaldi és Mozart cigányzenei és a cigányzene által befolyásolt zenei motívumainak gyűjteménye, népi és az akkor idők klasszikus hangszerein előadva.

A MoFi SourcePoint 8 ezeket a vonós, pengetős, ütős és egyéb hangszereken előadott hangokat olyan karakterrel és transzparenciával szólaltatta meg, hogy lelki szemeimmel világosan azonosítani tudtam mindegyik helyét a meglehetősen nagy színpadon. A zenekar pontosan a két hangsugárzó közötti térben és jóval a hangsugárzók hátlapja mögötti térbe benyúlva sorakozott fel.

Különösen lenyűgözött az album utolsó felvételének ("Mozart a Gypsy & Mozart Sîrba [Mozart A dúr zongoravernyenye, K219 után])" megszólaltatása, különösen a hegedűverseny utolsó tételének látványos riffje. Tökéletesen hallhatóak maradtak a ritornellek és a zenei motívum ütemét megadó mélyhangok minden apró részlete.

Semmilyen nemkívánatos fényezést sem hallottam ki a SourcePoint 8 hangzásából. "Audiofil furfang", szimulált, hamis térérzet nyomát sem véltem felfedezni a hangsugárzó megszólalásában. Igen jó, magával ragadó előadást hallottam, pontos részletgazdagsággal. Az ismerős hangokat tisztességgel, színezésmentesen, valósághűen adta vissza, tisztán, kiemelés, vagy fényezés nélkül. A szólóhangoknál —"Go Your Way" Alison Krauss Raise the Roof lemezéről (Rounder Records 1166101371, 16/44.1, letöltött fájl); Ricky Lee Jones "Dat Dere" felvétele a Pop Pop albumról (Geffen Records, GEFD-24426, rippelt CD); Mighty Sam McClain "Too Proud" felvétele a Give It Up to Love lemezről (AudioQuest Music, AQ-CD1015, rippelt CD)— úgy éreztem, hogy mindegyik előadó ott volt a szobámban. Ugyanezt mondhatom a "Stimela (The Coal Train)" felvételről is Hugh Masekela Hope lemezéről (Analogue Productions APJ 82020, rippelt SACD lemez); Masekela hangja és trombitája hihetetlenül intim és fokuszált volt—minden érzékszervre ható megszólalás, bár a lemez hírhedten jó jelenlétérzete itt nem igazán terjedt ki a hangsugárzók mögötti térbe.

A SourcePoint 8 kis méretéhez képest meglepően jó mélyekkel kápráztatott el. Nem sok 50 Hz alatti hang jött ki belőle, de efölött igazi feszes, ütős mélyeket produkált. Próbára is tettem a dobozokat a lehető legnagyobb hangerő mellett egy, a hangsugárzók kínzására használt felvétellel: "Jazz Variants" a The O-Zone Percussion Group La Bamba lemezéről (Klavier KD 77017, rippelt CD). Lenyűgözött a megszólalás dinamikája, a testes mélyek megtöltötték a szobám és megmozgatták a mellkasomat. A SourcePoint 8-asok önmagukban (hangsúlyozom—mélynyomó és digitális jelfeldolgozási trükkök nélkül) teljes mértékben kielégítően szóltak, nem próbáltak se felfele, se lefele kitörni, amíg tényleg a végletekig feltekerve a hangerőszabályozót, már szomszédbosszantó hangorkánt nem kértem tőlük. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy arra is képesek, amit a sokkal nagyobb (és a háttérben lapuló) KEF Blade hangsugárzók tudnak, vagy amit egy-három mélynyomó támogatásával tudnának. Csak annyit mondhatok, hogy félelmetesen jó volt hallani, ahogy a kis doboz olyan hatalmas energiákat tudott megmozgatni a mélytartományban.

A SourcePoint 8-asok tehát igen meggyőző mélyekkel leptek meg, de nézzük, mire képesek, ha ennél összetettebb feladattal bízzuk meg, hogyan tudnak szélesebb dinamikatartományú és nagyobb frekvencia átfogású zeneművekkel megbírkózni! Felbátorodva Stephen Francis Vasta Máahler 2. szimfóniájának (Feltámadás) a i Bicskov által vezényelt Cseh Filhamronikusok előadásában felvett lemezének CD formátumban kiadott és most a Pentaton honlapjáról 24/96 PCM formátumban letöltött változatával kapcsolatos megjegyzésein ezt használtam próbakőnek. Már rögtön az első taktusoknál, a mélyhúrok jellegzetes hangjának megszólaltatásánál kiderült, hogy a SourcePoint 8-asok a szimfonikus zenék lejátszásánál sem jönnek zavarba, meggyőző, ahogyan testet és teret adnak a zeneműveknek. Az első, „Halloti tor”-ként (Totenfeier) nagyzenekarra írt  szimfonikus költeményként önállóan is ismert tételnél meg-megmutatta az erejét, ahogyan életre kelti, kibontja és a számtalan tuttival (nagydob beütésekkel) tarkított  és gyakran fatalista lehangoltságú zeneművet a szobámba varázsolta. A SourcePoint 8-as hangsugárzók ezt az igen nehezen leképezhető, összetett, édesbús és gyakran reményt keltő tételt kristálytisztán és erőt sugallva helyezték el az akusztikus térben, bőséges levegőt adva a zenekarnak. De a legnagyobb meglepetést Elisabeth Kulman sejtelmesen izgató  altó hangja okozta az "Urlicht"-ben; a partitúra szerint a robbanásszerűen belépő és ismétlődő hangorkán az "Im Tempo des Scherzos. Wild herausfahrend" (a scherzo tempója – szilaj belépéssel) és a tétel engesztelhetetlen záróakkordjai, kezdve az "Aufersteh'n, ja aufersteh'n wirst du" (Feltámadás, hiszen fel fogsz támadni) nagy kórusbetéttől a masszív kódáig, az orgona belépésével. Ez a szimfónia még mindig sokkol, tele van élettel. Az meg igencsak meglepett, hogy ezt egy közepes méretű állványos hangsugárzó ilyen elemi erővel volt képes megszólaltatni.

Műsoron kívül

Többen, közöttük Andrew Jones is próbálkozott azzal, hogy a Source Point 8-ast, vagy nagyobbik testvérét használja centersugárzóként egy többcsatornás rendszerben. Mielőtt becsomagoltam volna a dobozokat, hogy elküldjem JA1-nek a mérésekhez, én is kipróbáltam a hangsugárzót ebben a szerepben. Terv szerint három konfigurációban kívántam megszólaltatni: A frontsugárzók a KEF Blade 2 Meták sztereóban, majd a KEF-ek többcsatornás hangzásmódban (fantom centercsatornával, lásd az 1. lábjegyzetet), ahol a Revel Performa3 F206 dobozokat használtam háttérsugárzókként, majd a KEF-eket és a Reveleket front- és térhangsugárzóként, a Source Point 8-ast pedig diszkrét centersugárzóként használva (2-es lábjegyzet) egy teljes 5.0 többcsatornás elrendezésben.

Marianne Beate Kielland Finzi "Come Away, Death" (2L 2L-064-SACD) lemezét hallgatva kapcsolgattam a sztereó és a többcsatornás hangzásmód között (fantom centercsatornát hallgatva) és közben a kiszolgálómról leszedett megfelelő DSD fájlokat váltogatva. Ahogyan az várható volt, a többcsatornás hangzásmódban kiszélesedett, magával ragadóbbá vált a hangzástér, a zongora hangja is feltisztult, de Kielland szeretni való hangja mindegyik hangzásmódban változatlanul élvezetes maradt. A fantom center és a valós Source Point 8 centercsatorna között váltogatva a JRiver két virtuális zónája között kellett választanom. Ezúttal a legfontosabb észrevételem az volt, hogy kicsit előbbre került Kielland hangja a színpadon, de még mindig kissé balra állt a zongorától és enyhén teltebbé is vált a hangzás, ha lehet ilyet mondani, méginkább emberi hang benyomását keltette.

Centercsatornaként nem hiszem, hogy a SourcePoint 8 bárhogyan másként viselkedett volna, mint egy kiegyensúlyozott más centersugárzó, de nem tudom biztonsággal állítani, hogy jobb, vagy rosszabb lett volna-e mint mondjuk egy harmadik KEF Blade Meta, vagy egy másmilyen KEF hangsugárzó. De úgy gondolom, hogy egy öt SourcePoint 8 hangsugárzós rendszer igencsak jó, kompakt ötcsatornás rendszerként is tökéletesen megállná a helyét.

Néhány összehasonlítás

A teszt végeztével kaptam meg a Stereophile júliusi számát, benne a B&W 705 S3 általam készített tesztjével, a címoldalán a hangsugárzó képével. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy összehasonlítom a két hangsugárzó hangzását és ütköztetem az észrevételeimet.

A MoFi és a B&W hangsugárzók nagyjából azonos méretűek és a felhasználási területük is hasonló, de nagyon másképpen szólnak.  A B&W-k nyitottabbak, szélesebb, magasabb színpadot rajzoltak fel és esetenként, felvételtől függően el is tűntek, a hangzás szempontjából láthatatlanná váltak.

Hangzáskarakterét illetően a SourcePoint 8-as sokkal inkább visszafogott. Szinte mindent jól csinált, sohasem volt hivalkodó a hangzása, nem vonta magára a figyelmet. (De ez nem igaz a jelenlétükre, messze ritkábban tűntek el a hangzástérből, mint a B&W-k.) A MoFi hangsugárzók több zenei részletet voltak képesek feltárni, a források közötti apró különbségeket is megmutatták és hosszabb hallgatás után sem tűnt fárasztónak a hangzásuk.

Amikor a Revel Performa3 F206-osokat állítottam csatasorba, hogy egymás mellé helyezve tudjam összevetni a hangzásukat a SourcePoint 8-asokkal, messze kevesebb különbséget tapasztaltam a megszólalásukban. Talán egy árnyalatnyit visszafogottabbak voltak rajtuk az énekhangok, picit hátrébb kerültek a színpadon az énekesek, mint a SourcePoint 8 esetében, de változatlanul igen részletgazdagnak és hitelesnek tűnt a térleképezésük. Érezhetően több a Revelek mélye, de a legtöbb forrás esetében mégis a SourcePoint 8 hangzása tűnt teljesebbnek. Viszont az is igaz, hogy úgy gondolom, a Reveleket mindig egy kicsit hangosabban szólaltattam meg, mint a MoFi Source Point 8-asokat. Talán éppen ezért tüntek a Revel mélyei markánsabbnak.

A következtetéseim

Hazudnék, ha azt mondanám csak, hogy alapjaiban voltam elégedett a Mobile Fidelity SourcePoint 8 hang-sugárzók hangzásképével. De mielőtt összegezném az észrevételeimet, hadd tisztázzak néhány ellent-mondást. Először is világossá szeretném tenni, hogy ezek a hangsugárzók nem tudnak elég mélyre menni, bár néhány felvételen (elsősorban a zongora és a basszus hangszerek esetében találunk egyes felvé-teleknél figyelemre méltó FS jeleket) még a nagy hangsugárzókkal összehasonlítva sem tapasztalnánk hiányzérzetet. Másodszor, elég sokszor volt szerencsém nagy hangsugárzókat lényegesen hangosabban hallgatni, mint amire a SourcePoint 8-asok képesek voltak, de a legtöbb zenehallgató estében biztosan nem jelentene gondot a SourcePoint 8-asok szerényebb hangnyomás produkáló képessége. Harmadszor, a SourcePoint 8-asokat mindig normál szobahangerőn kell tesztelnünk. De a magam részéről ezeket inkább észrevételként, semmint ellentmondásként értékelem.

A kis méretüket mellett is a SourcePoint 8 hangsugárzók tökéletesen kiegyensúlyozottak, szélessávúak és normál hangerőn hallgatva igen élvezetes hangzást produkálnak. Figyelemre méltóan széles és nagy, részletgazdag, transzparens színpadot rajzolnak fel. Jó a jelenlétérzet, hosszabb távon sem keltenek fáradtságérzetet, sokáig hallgatva is örömzenét élvezhetünk.

A SourcePoint 8 a tökéletes mintapéldája annak, hogy a kisméretű, viszonylag megfizethető árú hangsugárzók is élvezetes hangzásélményt nyújthatnak.

1. lábjegyzet: Ezt azért tettem, mert (jelenleg még) nincs KEF centersugárzóm. A JRiver meghatározatlan "Move Center to Front L/R" (a centercsatorna átmozgatása a jobb/bal csatornára) JRSS algoritmusát használtam a centercsatorna jeleinek a frontsugárzókra való átirányítására, ahol a centercsatorna tartalma -3 dB-es csillapítással a két frontsugárzón szólalt meg.

2. lábjegyzet: A SourcePoint 8-at álló és fekvő helyzetben is kipróbáltam centersugárzóként. Nem tapasztaltam változást a hangzásukban.

Széljegyzet 1: Műszaki adatok

Leírása: Kétutas állványra helyezendő hangsugárzó. A hangszórókészlete: 1,25"-es szélessávú lágy dóm magassugárzó a 8”-es papírmembrános középmély hangszóró hangzástengelyében, szellőztetett kamrában elhelyezve. A keresztváltási frekvencia: 1,6 kHz. Frekvencia átvitele: 47 Hz–30 kHz. Névleges impedanciája: 8 ohm (6,4 ohm a legalacsonyabb érték). Érzékenysége: 87 dB (2, /1 m). Javasolt erősítő teljesítmény: 30–150 W.

Méretei: 456 mm magas × 290 mm széles × 320 mm mély a takarólemez nélkül. A takarólemezzel együtt 335 mm mély. Tömege: 12,7 kg).

Kiviteli változatok: Szatén dió, szatén fekete kőris (valódi fafurnér), festett szaténfehér.

A tesztelt példányok sorozatszáma: B730003 (mindkét hangsugárzónál). "Az USA-ban tervezve, Kínában gyártva."

Amerikai listaára: 2.999 dollár/pár állvánnyal, 2.750 dollár/pár állvány nélkül. Az amerikai viszonteladók száma kb. 75. Garancia: 5 év (anyag és munkadíj).

Gyártja: MoFi Electronics, 1811 W Bryn Mawr Ave, Chicago, IL 60660. Web: mofielectronics.com.

Széljegyzet 2: A tesztelésnél használt egyéb eszközök

Digitális források: Oppo Digital UDP-103 univerzális lemez lejátszó; Custom Intel/Win11 zenei kiszolgáló JRiver Media Center v31 és Roon programokkal; exaSound s88 Mark II, és Okto DAC8 Pro D/A jelfeldolgozók; QNAP TVS-873 hálózati adattároló.

Előerősítők: Coleman Audio 7.1SW szimmetrikus forrásválasztóval.

Teljesítményerősítők: Benchmark AHB2, NAD C 298.

Hangsugárzók: KEF Blade 2 Meta, Revel Performa3 F206; Bowers & Wilkins 705 S3; SVS SB-3000 mélynyomó.

Kábelek: Analóg összekötő kábelek: Benchmark Studio&Stage XLR– XLR, Kubala-Sosna Anticipation (RCA), Cardas Cross (mélynyomó). Hangszórókábelek: Benchmark Studio&Stage, Blue Jeans Canare 4S11. Digital: AudioQuest Coffee (USB).

Tartozékok: Furman Elite 15 DM i, Brick-Wall BrickWall 8RAUD, és CyberPower 850PFCLCD UPS tápáram javítók, Teddy Pardo 12V tápegység (az exaSound s88-hoz); HDPlex 300W lineáris tápegység és hálózati tápáram szűrő (a kiszolgálóhoz).

A hallgató szobám: 24' hosszú × 14' W széles × 8' magas 2 MSR Acoustics Dimension4 Spring basszuscsapdával az elülső két sarokban. A bal-jobb hangsugárzók melletti oldalfalakon 2" vastag, 2' széles, OC 705 panelek a padlótól a falig. Az elülső falon nagy, szövetfüggönnyel takart ablak és 4" vastag 2' × 4' OC 705 panelek. A szoba végén ajtó a 10' × 7' előtérhez és a 12' × 8' ebédlőhöz.—Kalman Rubinson