Digitális metamorfózis: Beszélgetés Charles Hansennel (Ayre)Ez mind a mai napig nem történt meg. Most, tíz évvel később teljes kört írtunk le és visszatértünk a 96/24-es nagyfelbontású audió formátumhoz, de most már letöltések formájában, amelyet a számítógépen tudunk lejátszani. Látogassák csak meg a HDTracks.com oldalt – ezernél is több nagyfelbontású felvétel tölthető le onnan az év végére! Ahogy mondják, „Ami van a piacon, az mind megtalálható lesz nálunk!”
K: Az Ayre jelentette be a világon elsőként a progresszív képalkotású DVD lejátszót 2000-ben. Hogyan tudta ezt egy olyan kis cég megtenni, mint a tiétek?
V: A Faroudja úttörő volt az akkor még „sorkétszerezési” technológia fejlesztése terén, s akkor még a Laserdisc képlemez volt a forrás. A DVD hajnalán a nagy japán cégek egyre inkább felismerték a csúcsminőségű videó iránti felhasználói igényeket. Nem sokkal ezután az Apple Computers mérnökeinek egy csoportja kilépett és létrehozta a DVDO céget.
A DVDO csapata hihetetlenül tehetséges emberekből állt és ők dolgozták ki az első egycsipes megoldást a félképek egyesítésére – és mindezt sokkal magasabb szinten tudták megoldani, mint amiről addig bárki is álmodni mert. Bár aprócska kis ügyfelük voltunk csak, a DVDO sokrétűen támogatott bennünket és így tudtunk megjelenni a piacon a progresszív képalkotású lemezjátszónkkal, nagyjából egyidőben a Theta Digital céggel (aki szintén a DVDO áramkörét használta).
A nagy gyártók mind el voltak kötelezve a DVD Forum iránt, aki a másolásvédelmi eljárások mellett kardoskodott. Csaknem egy évébe tellett a Macrovision-nek, hogy használható másolásvédelmi eljárást fejlesszen ki az egészképes képalkotáshoz, így elég hosszú ideig az Ayre és a Theta Digital uralta a progresszív képalkotású lejátszók piacát. Az Ayre cégnek nem volt igazán erős a marketing háttere az amerikai piacon, de a lejátszóink rakétasebességgel terjedtek Japánban. Több magas elismerésben is részesült és gyakorlatilag mindegyik megjelenítő eszközt gyártó a mi lejátszónkat használta referenciaként. Még mindig a valaha is gyártott egyik legjobb minőségű lejátszónak tekintik azt arrafele. Ez volt az első igazi „aranytojást tojó tyúkunk” és egy rövid év alatt megkétszerezte a bevételünket.
K: 2004-ben a C-5xe univerzális lejátszó bejelentése keverte fel az állóvizet, mégis kevesen hittek csak benne, hogy ez a termék is hasonlóan sikeres lesz. Megbánta-e valaha, hogy létrehozták ezt a terméket?
V: Egyetlen dolgot sajnálok, azt, hogy nem hoztuk forgalomba két évvel korábban, mint ahogyan eredetileg terveztük. Igen sokat dolgoztunk a lejátszón. Meghívtak Tokióba is, hogy találkozzam a Pioneer mérnökeivel. Többet akartak tudni arról a kis cégről, aki teherautószámra vásárolta a DVD mechanikájukat. Azt mondták, hogy azt az „univerzális” mechanikát, amelyet a C-5xe-hez használni terveztünk, hamarosan nem fogják tovább gyártani, s jobban járunk, ha az újabb mechanikát választjuk.
De az új mechanika korántsem lett olyan jó, mint az előző volt, sem megbízhatóságában, sem minőségében és szolgáltatásaiban sem. Így úgy éreztük, hogy hintába ültetett bennünket a gyár. Egy újabb évet várva végül rájöttünk, hogy még néhány évig tovább gyártják az eredeti mechanikát. Onnan kezdve sínen volt a dolog. Egyébként meg minden ellenkező előjel ellenére, még a saját viszonteladóink és értékesítési munkatársaink jóslataira is rácáfolva a termék azonnal és hatalmas sikert aratott.
A C-5xe (most már MP változatban) pont az, amire a vásárlók többsége mindig is vágyott, de senki sem gyártotta – nagyszerűen hangzó kétcsatornás lejátszó, amely lejátssza az audió lemezeket, de nincs szükség a használatához TV-készülékre, hogy navigálni tudjon a felhasználó a DVD audió lemezek menüjeiben és még ráadásul nem is került egy vagyonba. Ez lett a második „kincsesbányánk”, s egyben az Ayre, mint „digitális” cég hírnevét is megalapozta.
K: Ez év elején kezdték el a QB-9, az Ayre első digitális – analóg átalakítójának a szállítását. Mi volt a nehezebb: a termék megtervezése, vagy a felhasználók megtanítása arra, hogy hogyan állítsák be a számítógépüket?
V: Valójában három nehéz feladatot kellett megoldanunk és nem is nagyon szeretném őket rangsorolni – mind egyformán nehéz volt. Először is csinálnunk kellett egy digitális jelalak-torzulásoktól (jitter) mentes USB csatolót, amely az úgynevezett aszinkron adatátvitelt valósította meg. Ezt valójában Gordon Rankin oldotta meg a Wavelength Audio cégnél. Mi csak annyit tettünk, hogy folyamatosan noszogattuk, hogy oldja meg a problémát, még akkor is, amikor már csaknem reménytelennek tűnt, hogy valaha is sikerül megoldania. De végül bajnokként került ki!
Második feladatként egy csak bipoláris tranzisztorokból készült, de mégis a korábban használt FET-alapú kártyáinkhoz hasonlóan jól szóló analóg áramkört kellett építenünk. A Toshiba éppen akkor hagyta abba az általunk is használt egyik FET gyártását és bár félmillió darabot vásároltunk fel belőle (ez legalább 75 évig elég a gyártásunkhoz!), nem nagyon akartam elhasználni őket ehhez a készülékhez, ha nem muszáj. A projekt elég egyszerűnek indult, de végül sok hónapot töltöttünk azzal, hogy eljussunk a kívánt minőségi szintre.
A harmadik nehéz feladatunk pedig az volt, hogy kidolgozzunk egy olyan eljárást, amellyel felhasználóink lépésről-lépésre be tudják állítani a személyi számítógépüket, hogy az majd zenei kiszolgálóként tudjon működni és emellett meg is tudja őrizni azt a kiváló hangminőséget, amelyre egyébként az új DAC eszközünk képes. A feladatnak ez a része igazi erőpróba elé állított bennünket, mégpedig azért, mert a gyakorlatban ezer
nyi különféle számítógép platform-változat és tucatnyi operációs rendszer van forgalomban, s ezek mindegyikéhez alkalmas és a célnak egyformán megfelelő utasításkészletet kellett kidolgoznunk. Örülök, hogy ezen is túljutottunk – legalábbis addig, amíg megint egy újabb Windows-változat forgalomba nem kerül!
K: Még mindig nyíltszíni viták tárgyát képezi a Blu-Ray formátum jövője, még úgy is, hogy közben megnyerte a HD-DVD ellen vívott formátumháborút. Hogyan gondolja, életben marad a Blu-Ray – gyártanak egy ilyen formátumú lemezek lejátszására alkalmas videó lejátszót?
V: Amikor kitört a videóformátum háború, az egyik oldalon a HD-DVD-vel, a másik oldalon pedig a Blu-Ray rendszerrel, világosan megmondtuk,hogy addig eszünkbe nem jut új lejátszó gyártásához fogni, amíg el nem dől, hogy melyik formátum lesz a győztes. Akkor is csak olyan lejátszóról lehet majd szó, amely minden forgalomban lévő formátum kiváló minőségben való lejátszására alkalmas lesz. Biztosan emlékszenek rá, az első Blu-Ray lejátszók némelyike a CD-lemezeket sem tudta lejátszani! Mi olyan lejátszóra gondolunk, amely nemcsak a Blu-Ray és a DVD videó lemezeket, de valamennyi ismert és az ügyfeleinknek fontos audió formátumot is kezelni tudja, beleértve az SACD és a DVD audió lemezeket is.
Igen nagy kíváncsisággal fogadtuk a hírt, hogy az Oppo egy ilyen lejátszóval jelent meg a piacon. Amikor megkerestük őket az ötlettel, hogy mi lenne, ha együttműködnénk, azonnal a teljes együttműködési készségükről biztosítottak bennünket. Elragadtatott bennünket az a magas színvonal, amely a lejátszójukat jellemezte és méginkább az, hogy még ezt a jó alapot is sikerült sokkal magasabb szintre fejlesztenünk. Az Oppo-csapat fantasztikus partnernek bizonyult és számos olyan tervezői döntést hoztak, amely közelebb hozott bennünket ahhoz, hogy valósággá váljon a világ első igazán csúcsminőségű videó és audió lejátszó készüléke.
Így például a készülékükbe az Anchor Bay Technology (ABT) legjobbnak mondott videó skálázó áramkörét építették, s biztosak vagyunk benne, hogy a DVDO is ezt tette volna. Ezzel bezárult a kör és a briliáns csapatukkal közösen, azon szakembereink bevonásával dolgozunk gőzerővel, akik tíz évvel ezelőtt már hírnevet szereztek nekünk a teljes képalkotásra képes DVD lejátszónk kifejlesztésével. „Ami van a piacon, az mind megtalálható lesz nálunk!”
Ugyanakkor az Ayre DX-5 valóban teljesen új termékkategóriát jelent. Blu-Ray lemezekkel használva hihetetlen teljesítményre képes, de az ABT felskálázó áramköreinek köszönhetően a normál DVD-lemezekkel is fantasztikus képminőséget biztosít. Ami meg az audió lejátszási minőséget illeti, nem csak a valaha is kitalált valamennyi digitális jelformátumot tudjuk vele lejátszani, hanem emellett egy USB bemenettel is elláttuk, amelyen keresztül a számítógépet a Wawelength cégtől liszenszelt digitális jelalak torzulásoktól mentes „aszinkron” USB adatátviteli technológia használatával csatlakoztathatjuk hozzá.
Most olyan lejátszóval rendelkezünk, amely nemcsak a lehető legjobb videó képminőséget biztosítja, hanem a forgalomban lévő egyik legjobb audió lejátszóként ismert és emellett még a számítógéppel használva zenei kiszolgálóként is működik. Megint egyszer sikerült olyan szintre jutnunk ezzel a termékkel, amelyet mindenki szívesen látna a magáénak. Csak egy plazma-, vagy LCD-képernyőt kell a falra akasztani a két hangsugárzó közé és máris hihetetlen képességekkel bíró házimozi rendszerré változik a sztereó rendszere. A számítógépet is a rendszerbe integrálva pedig a rajta tárolt valamennyi digitális zenei fájl azonnal elérhetővé és kiváló minőségben lejátszhatóvá válik. Ez tehát az egyetlen forráskészülék, amelyre szüksége van, hacsak fekete lemezeket is nem használ. Ezt a technológiát legalábbis eddig még nem tudtuk beépíteni a dobozunkba. De biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az Ayre utolsó hírnevet hozó terméke!