KÉSZÜLÉKTESZT
Phasemation PP-200 MC hangszedő
i van a japán mozgótekercses hangszedőkkel? Annyit tudunk, hogy a világnak annak a részén számtalan kisebb-nagyobb vállalkozás fejleszti és gyártja ezeket a legprecízebb és legkifinomultabb HiFi szerkezeteteket, olyannyira, hogy vélhetően Japánban a legmagasabb az egy lakosra eső helyben gyártott MC hangszedők száma. Az a meglátásom, hogy ennek magyarázata az apró részletekre való kivételes odafigyelés lehet, hiszen e nélkül szinte lehetetlen lenne ilyen kényes eszközöket, mint a hangszedőket gyártani. A másik érdekesség, hogy az olyan nagy múltú cégek, mint a már 1970 óta tevékenykedő Phasemation szinte ismeretlen a világ ezen a részén. Ez meg mitől lehet? Talán a teljes termékmennyiségét felvette a hazai piac?
A magyarázat: Nem ezen a néven kezdte a gyártást-fejlesztést a Phasemation. Az eredeti cégnév Kyodo Denshi System volt és a kezdetekben elektronikus mérőeszközöket gyártott, mielőtt a mágneses eszközök tesztelésére alkalmas eszközök fejlesztésébe fogott volna. Csak a 90-es években tette meg az első lépéseket az audio világ fele, amikor is OEM alapon, vagyis nem saját márkanevek alatt történő gyártás formájában MC illesztő transzformátorok, D/A és A/D jelátalakítók fejlesztésébe és kisszériás gyártásába kezdett. Azt meg csak találgatni tudom, hogy hány ilyen cég volt már akkor a piacon… A cég csak 2002-ben jelent meg a saját Phase Tech márkanév alatt a P-1 típusú mozgótekercses hangszedőjével, amit két évvel később követett a P-3 modell. Ezzel együtt terjesztette ki a tevékenységét ekvalizátorok és hangszedő illesztő erősítők, egységek gyártására. Röviddel ezután a Phase Tech az erősítőgyártás és a digitális audio készülékek előállítása területére is kimerészkedett és még azelőtt megjelent az első USB DAC készülékével, mielőtt a nevét 2010-ban a ma is használatos Phasemation cégnévre változtatta volna. Azóta a gyártó folyamatosan bővíti a mozgótekercses hangszedő választékát, de továbbra is gyártja a Japánban igen népszerűvé és keresetté vált analóg elektronikáit, hangszedő illesztő egységeit. A PP-200 a legutóbbi és a legolcsóbb sztereó hangszedője. Ez a hangszedő könnyen megkülönböztethető a kék színéről, hiszen a cég összes többi hangszedője Henry Ford kedvenc mélyszürke színű köntösbe van bújtatva.
A hírek szerint a PP-200 a csúcskategóriás PP-2000 alapjaira épült és a gyártótól kiszivárgott információ szerint “annak az esszenciáját tartalmazza”. A lelke egy neodimium mágnes áramkör, amelyet a nemkívánatos rezgések ellen tökéletesen védett szerkezetbe építettek be, hogy “a lehető legközvetlenebb hangzást érhesse el”. Ezen az árszínvonalon teljesen szokatlan módon boron a tűszár, legalábbis a tudomásom szerint senki sem gyárt ezen az árszínvonalon a versenytársak közül ilyen boron-alumínium öszvérszerkezetű hangszedőt, ahol a hangszedő tű által kiolvasott leheletfinom rezgéseket ilyen anyag összetételű szerkezet vinné át a mágneses mezőben mozgó tekercsre. Széles körben használják a boront többek között a síkképcsöves megjelenítőkben, a neodimium mágnes is számos termékben megtalálható, de a más egyéb anyagból készülteknél messze merevebb boron tűszárat csak a sokkal drágább hangszedőkben találunk.
A Phasemation által használt boron tűszár átmérője mindössze 0,26 mm. A látható végébe egy egyenes vonalban végződő gyémánttűt illesztettek olyan módon, hogy a lemezre engedve és oldalról nézve nem is látszik a tű. Nem is tudná a hangszedőt a kezelője a lemez adott felvételére helyezni, ha nem lenne egy keskeny függőleges rés a hangszedő testébe vágva. A hangszedő háza maga rendkívül merev, duralumíniumból kimart test. A duralumínium hosszú idő alatt kikeményedett speciális alumíniumötvözet. A PP-200 talplemeze és köpenye is ebből az anyagból készült, emiatt lett 10,5 gramm a hangszedő tömege.
A javasolt 1,7 – 2 grammos tűerővel és a közepes engedékenységével ez a hangszedő gond nélkül hasz-nálható a legtöbb modern hangkarral. Mivel azonban japán gyártmányú, ez is nélkülözi az egyéb forrásból származó hangszedők néhány apró finomságát, például a menetes szerelőfuratokat. Fogalmam sincs, hogy a japánok miért nem látják el a hangszedőiket ezzel a sok könnyebbséget jelentő aprósággal, de szemlátomást a legtöbb japán hangszedő gyártó nem akar tudomást venni a csavarok és anyák néhány fontos jellemzőjéről. A csavarok ugyan itt is hatlapfejűek, de az Isten tudja csak, hogy hol lel az átlagos felhasználó megfelelő szerszámot ahhoz, hogy megfogja ezt az aprócska csavarfejet, amíg rá nem szorítja alulról az anyát. Egyébként szó se róla, igen tetszetős a hangszedő kivitele és igen szemrevaló kis bőrözött ékszerdobozban érkezik, a japán termékeknél megszokott igényes kidolgozási minőségben.
Ennek a mozgó mágneses hangszedőnek szokatlanul alacsony, mindössze 4 ohm a kimenő impedanciája, így elméletileg 40 ohmos bemenő impedanciájú hangszedő illesztő egységre lesz szükség hozzá, ami messze alacsonyabb érték, mint amit a legtöbb aktív erősítőn találunk. Vélhetően a legjobb megoldás a hangszedő és az erősítő közé iktatni egy megfelelő illesztő transzformátort. Ilyet bőven találunk a Phasemation katalógusában (a cég 4 modellt is kínál). A belépő szintű T-320 például 1,5 – 40 ohm kimeneti impedanciájú hangszedők fogadására alkalmas. Én magam mindig sokat nyűglődtem azzal, hogy búgásmentes jelet kapjak a hangszedő – illesztő transzformátor – hangszedő jelet fogadó egység láncban, így nincs is a készletemben illesztő transzformátor. A hangszedő teszteléséhez a nagyra nőtt és csodálatos teljesítményre képes Tom Evans Groove+ SRX MkII MC hangszedő illesztő egységemet választottam a legalacsonyabb, 112 ohmos bemeneti impedanciát állítottam be és reméltem a legjobbakat.
Bejött a számításom, de a zene élvezetéhez előbb be kellett szerel-nem a PP-200-as hangszedőt a Rega Planar 10-es lemezjátszóm karjába, amihez viszont keresnem kellett egy nehezebb ellensúlyt, mivel a Phasemation PP-200 csaknem kétszer olyan nehéz, mint az eredetileg a karban lévő Aphelion 2 MC hangszedőm. Ugyancsak jelentősen meg kellett növelnem a (skating) besodródást gátló erőt, de ez már nemcsak a hangszedő tömege, inkább a tű profilja miatt vált szükségessé. A leszorító erőt lényegesen nagyobbra állítottam be, mint a gyártó által javasolt tartomány középértéke és egy pár lemezoldalt némán hallgattam, hogy bemelegedjen, bejáródjon a hangszedő. Miután „élesre” kapcsoltam a rendszert, meglepetéssel tapasztaltam, hogy messze többet nyújt ez a hangszedő, mint amennyit az ára szerint kapni véltem: A PP200 igencsak jól végzi a dolgát: tökéletesen tapogatja le a lemezbarázda görbületeit és alakítja át az így keletkezett rezgéseket elektromos jelekké. Az első pillanatban ugyan úgy tűnt, hogy a hangszedő enyhén kiemeli a felső középtartományt, ami főleg az elektromos gitárok, cintányérok és számos énekhang esetében tapasztalható. Emellett a megszokottnál kicsit több testet ad a legmélyebb hangoknak. Ezek csak az első benyomások voltak és hamar megszokja a fülünk és helyre teszi az igazi hangzásegyensúlyt. Pár lemezoldal meghallgatása után már fel sem tűnt. Azt is tudnunk kell, hogy ez a jó képességű hangszedő csak mintegy harmadába kerül az MC hangszedők szokásos árának és emiatt nyilvánvalóan vállalnunk kell bizonyos kompromisszumokat, de ez esetben ez igazán nem fájdalmas veszteség. Már csak azért sem, mert a Phasemation felső tartománya varázslatosan szép és kiegyensúlyozott. Ilyen elbűvölő magastartományt valójában csak a sokkal drágább hangszedőknél szoktunk tapasztalni, általában sokkal többet kell fizetnünk azért, hogy szépen legömbölyített, karcmentes magas hangokat élvezhessünk. Talán a boron tűszár eredményezi ezt az ebben az árkategóriában szokatlanul kifinomult tiszta, nyílt magas tartományt. Egyesek persze azt is gondolhatják, hogy ez a japán csúcskategóriás készülékeknél megszokott trükkös megoldás, de hamar rájövünk arra a legjobban vágott/préselt lemezeket hallgatva, hogy itt nincs trükk, nincs ámítás, a hangszedő hitelesen nyújtja azt az élményt a felső regiszterekben, amit eddig csak a csúcskategóriás és annak megfelelően árazott hang-szedők esetében tapasztaltunk. Persze legalább olyan fontos, hogy megfelelő színvonalú legyen a jelfogadó készülék is, de ebben a Tom Evans kiváló partnernek bizonyult, a két eszköz együttesen selymesen finom, hangzással örvendeztetett meg. Matthew Hallsall legutóbbi élő felvételét hallgatva [Salute to the Sun, Gondwana] a trombitája pontosan akkora, amekkorának lennie kell, de nem mászik az ember arcába és tökéletesen ellenpontozza az igazi rézfúvós örömzenét a Manchester Hallé Hall atmoszférája. Határozottan erős a rezesek és az ütősök hangzása, a szaxofon izgatóan édesbús hangja Coltrane érzelemdús pillanataira emlékeztet és jellegzetesen háromdimenziós hangzásélményt nyújt, ahogyan pontosan a két Bowers and Wilkins 802 D4s hangsugárzó közötti térben csendül fel. Dan Berkson Dialogues felvétele érezhetően nyitottabban, teresebben szólal meg, de nem tudtam eldönteni, hogy ez a természetes, vagy inkább a hangsugárzók varázslata, de akárhogyan van is, öröm volt hallgatni az előadást. A zongora hangja friss, de nem illékony, tökéletesen támasztja meg a mélyszekció, a cintányérok pedig adják a hangzás „levegősségét”. Próbára tettem a Phasemation letapogatási képességét is, hogy feltettem a Deja Vu (Crosby, Stills, Nash and Young) egy régi Atlantic vöröscímkés változatát és annak ellenére, hogy a lemez kissé nyersen szólt, a hangszedő hiba nélkül olvasta ki a zenei információt a mi tagadás, meglehetősen megviselt barázdákból és teljesen magával ragadóan átjött a ’Carry On’ emocionális energiája. Aligha lehetséges egy ilyenfajta időutazás egy összekarmolt CD-lemezzel, már ha egyáltalán lejátssza a CD-játszó az ilyen viharvert hanghordozót.
Ezen felbuzdulva elővettem egy másik régi lemezt is, a Rolling Stones Sticky Fingers [Rolling Stones, cipzáras lemezborító] korongját. A ’Can’t You Hear Me Knocking’ felvételén a basszusgitár és sajnos már az égi zenekarban muzsikáló Charlie Watts nagyszerű gitárriffet kiemelő dobütései pont úgy és ott szólaltak meg, ahol kell. A következő, a ’You Gotta Move’ számon Jagger az őt inspiráló blueszenészt idézve fényesen igazolta, hogy a Stones mindig is a blues világában volt és maradt otthon.
A teszt során, amikor a PP-200 hangzását digitális forrásból származó felvételekkel hasonlítgattam össze, az tűnt fel, hogy mennyire alacsony a tűzaj: szinte egyáltalán nem hallható a hangszedő teste által felerősített rezgés hangja, amikor elnémítjuk az erősítőt és ez egy igen jó dolog! Az analóg-digitális összehasonlítás során az esetek többségében az MC javára döntöttem, bár a hangszedő esetében enyhén testesebb a basszus a kelleténél, a magasak meg egy árnyalatnyit puhábbak, selymesebbek, de mindezek ellenére szinte mindig inkább a lemezjátszót, mint a CD-játszót, vagy a médialejátszót hallgattam volna. Úgy ítélem, hogy a forgalmazó, a Select Audio szerencsés kézzel nyúlt ehhez a japán Phasemation hangszedőhöz, tökéletes választásnak tűnik, hogy ezzel a termékkel egészítette ki a palettáját.
MŰSZAKI ADATAI
Típusa: Alacsony kimenő szintű mozgótekercses hangszedő
Tű/Tűszár: Egyenes vonalban végződő hegyű gyémánttű boron tűszárba szerelve.
Leszorító erő: 1,7 – 2 gramm
Terhelő impedancia: Nincs megadva
Engedékenység: 8,5 m/mN [8,5 x 10-6 dm/dyne]
Kimenő jelszint (1 kHz, 50 mm/s vízszintes irányban): 0,3 mV
Tömege: 10,5 gramm (a tűvédő nélkül)
Fogyasztói ára: 895 angol font
Gyártó: Phasemation
A gyártó honlapja: phasemation.com
Angliai forgalmazója: Select Audio
Tel.: +44-1900-601-954
Honlapja: selectaudio.co.uk
A Phasemation termékeket Magyarországon kizáróla-gos jelleggel forgalmazza: