További gondolatok: Aesthetix Mimas integrált erősítő
Neil Gader tesztje. Megjelent az Absolute Sound 2021. április 15-i számában
Az első rész ide kattintva érhető el.
Az Aesthetix Mimas a jelenleg kapható egyik legkifinomultabb integrált erősítő. Elképzelhetetlenül sokat nyújt az áráért és nem ok nélkül kapta nemrégiben a Golden Ear Award (aranyfül) kitüntető elismerést. Az integrált erősítő teszteléséről szóló beszámoló nyomdába kerülésekor azonban még folyamatban volt a készülékbe építhető hangszedő illesztő egység fejlesztése. Sokan szinte már megszállott analóg hívőként ismernek, így nem csoda, hogy az Aesthetix első embere, Jim White ígéretet tett arra, hogy mihelyt forgalomba kerül az 1.250 dollárba kerülő bővítő modul, belecsúsztat egyet az éppen tesztelés alatt nálam lévő Mimas erősítő hátlapján erre a célra kialakított bővítő aljzatba és meg is tette. Tartotta a szavát, pár hónapja lemezjátszót is tudok már csatlakoztatni a készülékhez.
Az analóg lemezek magas hangzáshűségű lejátszása a kezdetektől fogva az Aesthetix kiemelt specialitása volt. A cég jobban otthon van ezen a területen, mint a legtöbb versenytársa, amint azt a nagy szakmai és felhasználói elismerésnek örvendő kétdobozos Io csöves hangszedő illesztő egysége fényesen igazol. Ezzel szemben a készülékbe építhető kártyák, vagy modulok mindeddig erősen megosztották az audiofil közönséget. Ezek az általában kedvezőbb árfekvésű beépíthető megoldások ritkán váltják ki a fekete-lemezek rajongóinak osztatlan elismerését, ők inkább a külön dobozba épített illesztő egységeket részesítik előnyben. Az is igaz, hogy jó húsz éve, ahogyan a digitális technika rohamléptű fejlődésével együtt az analóg formátum mindinkább háttérbe szorult, a beépíthető –és gyakran zajos, búgást okozó- hangszedő illesztő kártyák, modulok a nagy szériában gyártott, alacsony árfekvésű audió/videó rádióerősítők vagy integrált erősítők vevőcsalogató adalékaivá silányultak. Szerencsére az analóg lemezek iránti érdeklődés látványos újraéledését követően változott ez a kép és újra markáns vásárlói igény jelentkezett a kiváló minőségű hangszedő illesztő modulok, kártyák, eszközök iránt.
Az Aesthetix által kifejlesztett beépíthető hangszedő illesztő egység igen sok vonatkozásban nemcsak megközelíti, hanem meg is haladja számos külső, dobozos illesztő egység nyújtotta szolgáltatások körét és minőségben is messze föléjük került. A bővítő egység MM és MC hangszedők jeleit egyaránt fogadni tudja, mindkét bemenetén állítható az erősítési tényező és a terhelő impedancia. Ráadásul a bővítő egységen két bemenet található és kétféle bemeneti értékegyüttes állítható be és menthető el, így a fekete lemezek barátainak lehetőséget ad arra, hogy két általuk kedvelt hangszedő beállítási adatait őrizze a kártya, vagy ha a költségvetés lehetővé teszi, vagy a lemezjátszó futómű lehetőséget ad arra, akár kétkaros futómű is csatlakoztatható a bővítő, illesztő egységhez. A teljesen diszkrét elemekből megépített FET alapú, nagy erősítési tényezőjű, differenciális áramkörökben Wima filmkondenzátorok szolgálnak a RIAA korrekciót végző szerkezeti egységben.
A hangszedő jeleket fogadó egység (ajánlottan a készülék forgalmazója által történő) beépítése után azonnal bejelentkezik a hangszedőről érkező jel konfigurálására szolgáló program, ahol a beállításokat a Mimas előlapi kezelőszerveivel, vagy az infravörös távvezérlő gombjaival végezhetjük el. A beállítási műveletsor egyszerű és önmagától értetődő, mindössze a „TT” bemenetet kell csak kiválasztanunk és követnünk a menü utasításait, itt nincs szükség hátlapi DIP-kapcsolók állítgatására. A tesztelés során három különféle hangszedőt, háromféle kimenő feszültségszinttel használtam – egy Clearaudio Charisma V2-t (MM, 3,6 mV), egy Sumiko Palo Santos Celebration hangszedőt (MC, 0,5 mV), és egy, az alacsonyabb árfekvésű hangszedők között kiemelkedően jó adottságokkal rendelkező új Grado Opus3-at (MI, 1 mV). A lemezjátszóm pedig a már sokat próbált SME V hangkarral szerelt Sota Cosmos Eclipse futómű volt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hangszedő illesztő egységekkel szembeni elsődleges elvárás –legyenek beépíthetőek, vagy külső dobozosok— az, hogy a lehető legalacsonyabb legyen a zajszintjük. Minél kisebb az adott hangszedő kimenő jelszintje, annál kritikusabb az illesztőegység zajszintje, hiszen az alacsony kimenő feszültség esetén nagyobb mértékű erősítésre van szükség, hogy az erősítő által elvárt bemenő szintre tudjuk emelni a jel feszültségét. Azzal pedig minden fejlesztő tisztában van, hogy minél nagyobb az erősítés mértéke, annál nagyobb a veszélye a nagyobb mértékű háttérzajnak és búgásnak. Alapvető törvényszerűség ez, mindenkinek ezzel a kihívással kell megküzdenie, aki hangszedő jelét kívánja feldolgozni.
Amint utaltam rá, a Mimas készülékek birtokosainak, akik a szinte teljesen zajmentes, ultracsendes hanglemez élvezetre vágynak, már nem kell várniuk, rendelkezésre áll a megfelelő eszköz. Az első benyomásom rögtön az volt, hogy a hangszedő illesztő egység megszólalásában tökéletesen szinkronban van a Mimas erősítő elképesztően jó hangzásával: Ugyanaz a nemes, lágymeleg középtartomány és az édeskés, de nem sziruposan rózsaszín magasak köszönnek itt is vissza. A hangszedő illesztő egységgel kiegészített készüléken lemezt hallgatva pontosan azt levegősséget, azt a kifinomult középtartományt kapjuk, amit az analóg lemezek kedvelői mindig is kerestek. Különösen jól kitapinthatóak ezek a keresett értékek a női énekhang reprodukálása terén, például a kortalan Jennifer Warnes csodálatos énekhangját hallgatva Eddie Vedder “Just Breathe” [Another Time, Another Place, BMG] lemezéről. Még a gyűjteményemben található legkisebb kimenő feszültségű MC hangszedőt (a Palo Santos-t) a legnagyobb mértékű erősítésre állítva hallgatva is meglepően csendes, háttérzaj nélküli maradt a készülék, messze jobb értéket mutatva, mint például az éppen a kezem ügyében lévő külön dobozos Pass Lab XP-17 vagy a Parasound JC 3+ hangszedő illesztő egységek tudnak.
A Mimas színpad leképezése, a háromdimenziós tér felrajzolása, a színpadmélység, a megjelenítés hitelessége pontosan olyan, amilyet egy kiváló analóg készüléktől elvárhatunk. Itt szó sincs arról, amit sok, a készülékbe építhető hangszedő illesztő kártya esetében tapasztalunk, hogy összeesik a tér, beszűkül a színpad. Nem, ez a modul testet, teret ad a hangnak, magával ragadó az élmény, tökéletes a jelenlétérzet, transzparens a hangzás. A sokszereplős felvételek –kórusok, kamarazene, dzsesszkvartettek például– pont úgy „jelentek” meg a szobámban, ahogyan az élő előadáson hallhatóak és tökéletes összhangot képzett az előadott zenemű a terem akusztikájával. Elég nagy a hallgató szobám, de a nagyzenekari felvételeknél a hátsó falnál is közel olyan tökéletes összhangot tapasztaltam, mint ahogyan a legjobb helyen lévő hallgató székemből élvezhettem az előadást.
Az áldott csend és a szívet-lelket melengető lágyság, de határozottság mellett ez a hangszedő illesztő egység másik oldalról is határozott egyéniséget mutatott. Őszintén meglepett az előadás felbontása, a csontig hatoló mélyek ereje, a bámulatosan gyors tranziensek és a teljes előadás összhangja, amikor a műfaj egyik legjobban sikerült felvételét, az “Olympic Fanfare”-t hallgattam a Winds of War and Peace [Wilson Audio] lemezről. A hatalmas dinamika és a néma csend erős kontrasztja talán a hangszedő illesztő modul egyik legfőbb erőssége, az, ahogyan a legszélsőségesebb dinamikacsúcsokat is tökéletes hitelességgel tolmácsolja és a másik pillanatban a billentyűsok leghalkabb pianisszimóját élvezhetjük anélkül, hogy a halk hangok az alapzajba fulladnának és ahogyan a következő másodpercben a készülék robbanásszerűen nagyzenekari tuttira tud váltani. A legjobban talán Holst “Mars, The Bringer of War” felvételét hallgatva tapasztalhatjuk meg ezt [The Planets, LSO, Previn, EMI]. A Mimas hangszedő illesztő moduljával hallgatva a réz- és fafúvósok hangkavalkádja, a vonósok jajgatása és az ütőhangszerek tombolása félelmetes, hátborzongató képet rajzolt fel, tökéletesen illusztrálva a borzalmat, amit egy nehéz fegyverekkel megvívott háború hozhatna magával. Vagy vegyük például Norah Jones több mint lüktető ritmusú’ “Sinkin’ Soon” [Not Too Late, Blue Note] felvételét, ahol az ütősök feszített ritmusa és a harsonák levegőt hasító hangorkánja mögül, a legváratlanabb pillanatokban és helyen bukkan elő, sejlik fel a háttérvokál fátyolszövete. A Mimas minden szinten és minden pillanatban elképesztő hitelességgel és könnyedséggel keltette életre ezt a játékosan egyedi, de rendkívül összetett felvételt. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden elérhető hangszedő illesztő szerkezetet volt szerencsém megvallatni, de így is nagy biztonsággal állíthatom, hogy aligha találunk másik olyan szerkezetet, amely ilyen felbontásban és életszerűen képes megszólaltatni a lemezbarázdákba rejtett zenei információt.
Mondhatjuk-e, hogy a Mimas hangszedő illesztő modulja mondta ki az utolsó szót az erő és a zeneiség tolmácsolása terén? Jogos a kérdés. A válasz első fele pedig az, hogy nem ismerek másik olyan gyártót, aki arra a bravúrra képes lenne, amit a Mimashoz kifejlesztett modul bemutatott, a másik fele pedig az, hogy a hiteles válaszhoz sokkal jobban el kellene mélyülnöm a négy számjegyű árcédulás hangszedő illesztő egységek világában ahhoz, hogy hiteles választ tudjak a kérdésre adni. Csak annyit tudok mondani, hogy az Aesthetix beépíthető hangszedő illesztő modulja egy már egyébként is elsőrangú készüléket tesz teljessé az integrált erősítők világában. Már korábban is azt mondtam, a Mimas “pontosan az a készülék, amit ma integrált erősítőként megálmodni tudnék”, de most ezt a modult megvallatva azzal egészíteném ki, hogy „egyben a legsokoldalúbb is a legjobbak között.
Mit mondott Jim White a Mimas hangszedő illesztő moduljáról?
Mik a legfőbb buktatói és csapdái az integrált erősítőkbe építhető hangszedő illesztő egységek fejlesztésének?
Két komoly kihívással kell szembesülnie annak, aki jó hangszedő illesztő egységet kíván építeni egy integrált erősítőbe: Az egyik a tápegység, illetve a tápfeszültséggel való ellátás, a másik pedig a készüléken belüli mágneses tér. A tápellátás bonyolult ügy, hiszen az integrált erősítők esetében olyan tápegységről kell tápellátást kapnunk, amely számos más funkciót is ellát, például táplálja az erősítő áramköröket, de egyes esetekben a nagyáramú kimenő fokozatokat is az látja el árammal. Éppen ezért mi kezdettől fogva úgy döntöttünk, hogy egyedi tápegységet építünk be a készülékbe, különféle tekercsekkel, és kimenetekkel, amelyeket azután az opcionális bővítő egységekhez, így például a hangszedő illesztő egység tápárammal való ellátásához használhatunk és amelyek nem, vagy csak kis mértékben végeznek más funkciót. Így azután egy rendkívül stabil, erős áramú tápegységet alkottunk. De ez még nem elég: A tápegységet duplán szabályozzuk is magán a hangszedő illesztő modulon, hogy tökéletesen leválasszuk azt a többi egység tápellátásáról, elkerülve ezáltal a zajt és a tápfeszültség ingadozását.
A készüléken belüli mágneses mezők, erőterek meg azért problémásak, mert azokat a teljesítményerősítő fokozat kiszolgáláshoz szükséges nagy transzformátorok keltik. Ezek a mágneses erőterek beszivároghatnak a hangszedő illesztő modulba, ahol igen komoly problémákat okozhatnak. A csak mozgó mágneses hangszedőket kiszolgáló egységeknél, (ahol 40 - 60 dB-es erősítés is elég) ez még könnyebben kezelhető probléma. De az alacsony, vagy közepes kimenő feszültségű mozgótekercses hangszedőknél (ahol 60–75 dB-es erősítés szükséges) ez már egy sokkal összetettebb feladat. Azt akartuk, hogy ez a modul nagyon egyedi, nagyon különleges legyen és mindenképpen az volt a szándékunk, hogy a modul az MM hangszedők mellett a kicsi, vagy közepes kimenő feszültségszintű MC hangszedőket is könnyen és kifogástalan hangzásminőséget biztosítva tudja kezelni. Ennek a célnak az elérése érdekében a bemeneti egységet hatrétegű nyomtatott áramköri kártyára szereltük, ahol a külső négy réteget szinte kizárólag csak árnyékolásra használjuk. A teljes áramkör diszkrét elemekből készült, Toshiba FET-ekkel, amelyeket kézzel válogatunk párokba. A párba válogatással jobb CMRR (közös módusú kioltási arány, vagyis az áramkör külső forrásból érkező zaj és búgás elnyomási, kioltási képességének a mértéke) értéket tudunk elérni. A teljesen diszkrét áramköri felépítéssel pedig további más előnyök mellett optimalizálni tudjuk az alkatrészek nyomtatott áramköri kártyán való elrendezését. A szórt mágneses erőterek ellen pedig úgy védekezünk, hogy a teljes bemeneti egységet egy mu-metáll kapszulába zártuk.
Milyen korlátozásokkal kell számolnunk a készülékbe épített hangszedő illesztő egységek esetében?
A legtöbb esetben az integrált erősítőkbe épített hangszedő illesztő modulok, kártyák, egységek aligha mondhatóak valódi csúcskategóriás megoldásoknak, különösen akkor nem, ha az alacsony kimenő szintű MC hangszedők jeleit is fogadják. Az ilyen kártyák, modulok általában csak alacsony erősítési tényező esetén nyújtanak elfogadható megoldást (a fentebb említett okok miatt) és ritkán nyújtanak arra lehetőséget, hogy többféle hangszedőt, terhelő ellenállást, impedanciát is kezelni tudjanak, így azután nem igazán használhatóak a legkülönfélébb hangszedőkkel. Általában csak alapvető jelformálást, RIAA-korrekciót végeznek, nem tudják azt a sokrétű szolgáltatást nyújtani, amit a külön dobozba épített hangszedő illesztő erősítőknél joggal várunk el. Ezzel szemben a tervezőcsoportunk a Mimas integrált erősítőhöz egy olyan csúcskategóriás hangszedő illesztő egységet tervezett,amely a fentebb említett problémákra is tökéletes megoldást kínál. Nem tagadom, hogy nagy kihívás volt, sokáig is tartott a fejlesztése és sok erőforrást emésztett fel. Több mint két évet dolgoztunk rajta intenzíven és végül csak az ötödik prototípus változat hozta a kívánt és remélt eredményt.
Mennyiben segített a moduláris felépítés a legjobb minőségű hangszedő illesztő egység létrejöttében?
A Mimas integrált erőstő moduláris felépítése lehetőséget adott arra, hogy önálló termékként fejlesszük ki a hangszedő illesztő egységet. Működése minden mozzanatát külön-külön optimalizálhattuk, sem az idő, sem a pénzügyi erőforrások nem jelentettek korlátot az egyes modulok fejlesztésénél. Emellett a moduláris felépítés azt az előnyt is hordozza, hogy a készülék később tovább bővíthető, a modulok cserélhetőek, így nem kell a teljes rendszert újraterveznünk, vagy lecserélnünk, ha bővíteni, frissíteni, korszerűsíteni kívánjuk a rendszert.