A holdon is túl - Az Aesthetix Mimas integrált hibrid erősítője
Minden fenntartás nélkül
Neil Gader
Az Aesthetix Audio Corporation egy kelet-kaliforniai székhelyű csúcskategóriás elektronikai eszközöket gyártó és fejlesztő, elsősorban a kivételesen magas hangzásminőségű és a folyóiratunkban is gyakran tesztelt csöves és hibrid audió eszközeiről ismert vállalat. A következetesen szögletes, az elit „önálló” szerkezeti egység családba tartozó készülékeit kompromisszumokat nem ismerő, rendkívül szigorú belső szabványok szerint építik. Legismertebb termékei, mint a zászlóshajónak számító Atlas erősítők, a Callisto és a Calypso előerősítők, az Io és Rhea lemezjátszó illesztő erősítők, valamint a Romulus és a Pandora digitális készülékei mind azonos stílusjegyeket viselnek. Hiányzik-e valami ebből a képből? Igen, az utóbbi években ismét nagy népszerűségnek örvendő, a két világot egyesítő integrált erősítő. Az Aesthetix nem csak a tőle megszokott nagyszerű minőségben pótolta ezt a hiányzó láncszemet, hanem olyan képességű szerkezettel lepte meg az audiofil világot, hogy pár hónapos tesztelés után is csak egyetlen kérdésem lehet: Miért tartott ez ilyen sokáig, hogy megszülessen?
A Mimas integrált sztereó erősítő az Aesthetix Saturn sorozatának legújabb tagja. A készülék kettős mono felépítésű szerkezet. A névleges kimenő teljesítménye csatornánként 150 Watt 8 ohmon, mindkét csatornát hajtva – ez az érték csaknem kétszeresére nő, ha 4 ohmos hangsugárzókat hajt meg az erősítő. A manapság a piacot elárasztó, digitális csatolókkal – DAC, Wi-Fi, digitális adatfolyam kezelő, stb. - telezsúfolt integrált erősítőkkel ellentétben a Mimas klasszikus vonalszintű, csak analóg ki- és bemenetekkel ellátott integrált erősítő. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Aesthetix nem kíván tudomást venni a napjaink két kiemelten népszerű forrásáról, az analóg hanglemezekről és a digitális forrásokról, de a készüléket elsősorban a hagyományokat tisztelő és a csak a legjobb hangzásminőséget elfogadni kész audiofil vásárlóközönségnek tervezte és gyártja. A békesség kedvéért azonban fejlesztés alatt áll a készülékbe opcionálisan beépíthető moduláris digitális/analóg jelátalakító és egy hangszedő illesztő erősítő kártya is.
Az előerősítő fokozatában csatornánként egy-egy 6DJ8 (6922) elektroncső teljesít szolgálatot. Az erősítő fokozat áramkörét a Calypso előerősítőből vették át. Itt csúcsminőségű német Roederstein ellenállások játsszák a főszerepet, a nagy megbízhatóságú kaliforniai csatoló kondenzátorok és egy diszkrét elemekből épített áramforrás mellett. Az erősítő fokozat sokban emlékeztet az Atlas erősítők zseniális mérnöki megoldásaira. A tápegység részleg teljesen diszkrét, integrált áramkörök helyett itt is tranzisztorokat találunk. Az AB osztályú kimenő fokozat ellenütemű, nulla visszacsatolású, egyenáramú elcsatolású, szimmetrikus hídkapcsolás. A külön-külön FET bemenő tranzisztorok és a bipoláris kimenő tranzisztorok a csatornaegyensúly, a linearitás és a bármilyen hangsugárzó terhelésen is stabil teljesítmény biztosítása érdekében mind gondosan párba válogatott darabok.
A külső megjelenési képét tekintve a Mimas is színtiszta Aesthetix készülék. A nehéz alumínium készülékház precíziós gépeken és megmunkálással készül a szomszédos Santa Barbarában és önmagában is egy esztétikai élmény. Szemet gyönyörködtető az öt háromszög formájú alumínium nyomógomb az előlapon. Ezekkel kapcsolható be és ki az előlapi kijelző, némítható el a készülék, ezekkel végezhető el a készülék beállítása, ezekkel választhat bemenetet. Szinte minden elem alumíniumból készült, minden jel szerint allergiás az Aesthetix a műanyagokra! Az előlapi LED kijelző panel fényereje automatikusan illeszkedik a környezeti megvilágítás fényerejéhez. Jelzi az aktuális bemeneti forrást, nagyobb karakterekkel jelzi a beállított hangerőt. A hangerő szabályozó igazi meglepetés volt a számomra: A szokásos forgató-gomb helyett ez a szellemes megoldás valójában az előlapi LED kijelző része – a kijelző bal, vagy jobb élét megérintve nő, vagy csökken a hangerő. Egy fejhallgató kimenetet is találunk az előlapon, a beépített fejhallgató erősítő 32 ohmon 1/3 watt kimenő teljesítményt ad le. Fejhallgató csatlakoztatása esetén automatikusan némul a hangsugárzó kimenete és bekapcsol a fejhallgató erősítő, de manuálisan is kapcsolható a hangsugárzó, vagy a fejhallgató üzemmód, ha bármi oknál fogva a felhasználó az előlapi aljzathoz csatlakoztatva kívánja hagyni a fejhallgatót, miközben a hangsugárzókon keresztül hallgatja a zenét. Alaptartozékként egy szabványos műanyag távvezérlőt biztosít a gyártó, de felár ellenében egy luxus kivitelű, szálcsiszolt alumínium házba épített infravörös távvezérlő is rendelhető. Ez a fémházas változat mozgásérzékelővel és háttérvilágítással is el van látva. A tartozék műanyag távvezérlő is tökéletesen használható, de aki kézbe veszi ezt a feláras fém távvezérlőt, aligha kívánja vissza a műanyag változatot!
A hátlap szellős, bőven van hely rajta a vastagabb hangszóró- és összekötő kábelek elvezetéséhez is. Különösen tetszett, hogy a bal és a jobb hangsugárzó kimenet a készülék bal és jobb sarkában van elhelyezve, így akármekkora kábelt és csatlakozót is használhat. Az Aesthetix Mimas készüléken öt-öt pár RCA, illetve XLR analóg audió bemenetet találunk, ebben az árkategóriában ez abszolút ritkaságnak számít.
A Mimas ugyan teljes mértékben analóg erősítő, de a működése egy a készülékhez fejlesztett programmal vezérelhető és a készülék beállítását és konfigurálását is egy kifinomult beállító program segítségével végezhetjük el. Mindegyik bemenet hozzárendelhető, az egyes források jelszint eltérései is kiegyenlíthetőek, a bemenetek teljes egészében megkerülhetőek. Ugyancsak programozottan kapcsolhatjuk be és ki a fejhallgató kimenetet, állítható a bal/jobb csatorna egyensúly, az induló jelszint és hangerő, a legnagyobb megengedett hangerő és természetesen a kijelző is.
Ami pedig a készülék hangzásteljesítményét illeti, legelőször is azt szeretném mondani, hogy napjaink közép- és felső kategóriás erősítői már általában is igen magas szintet képviselnek. Sokkal több közöttük a konzisztencia, mint a divergencia. Ennek megfelelően a maga nemében a Mimas sem lóg ki a sorból, nagyjából azok a főbb jellemzői, mint amivel az utóbbi időben tesztelt integrált erősítőket általában is jellemezhetném. Az erősítő olyan csendes, mint egy közkönyvtár karácsony szentestéjén, tökéletesen mentes minden elektromos zajtól és egyéb, a hangzást rontó összetevőtől, a bemenetére kapcsolt jel nélkül olyan csendben volt, hogy sokszor kétségeim voltak, hogy működik-e egyáltalán.
Hangzáskarakterét illetően igen meleg a középtartománya, kicsit édeskések a magasai, de anélkül, hogy lekerekítené, vagy levágná a legfelső regiszterek éleit. A készülék a teljes frekvenciasávban teljes értékű megszólalást biztosít. Amikor a PP&M In the Wind lemezének „All My Trials” felvételét hallgattam rajta, a Mimas olyan hihetetlen tisztasággal, természetességgel, könnyedén és magával ragadóan szólaltatta meg a felvételt, hogy úgy éreztem, a felvételi stúdióban ülök. A Mimas nem tolja sem előre, sem hátra a zenét. Magát a felvételt adja vissza, pontosan úgy, ahogyan az a stúdióban készült. Dave Bru-beck klasszikus „Take Five” felvételét megszólaltatva milliméter pontossággal helyezte el a zenészeket a színpadon, a zene olyan lendülettel és olyan levegősen szólt, hogy a szobám minden zugát betöltötte. Tökéletesen érezhető volt a zenészek egymás közötti zenei kommunikációjának intimitása, úgy, ahogyan azt eddig csak élő előadásban élvezhettük. Különös erénye a Mimas erősítőnek, hogy elképesztően hitelesen tudja tolmácsolni a halk részletek leheletfinom rezdüléseit is, mint amilyen Vaughan Williams The Wasps [Reference Recordings] nyitányának ismétlődő harmonika motívuma. A Mimas nemcsak megmutatta ezeket a finomságokat az előadásban, de olyan élethűen tolmácsolta a zene apró rezdüléseit, hogy még azt is hallottam, ahogy ezek a leheletfinom részletek szépen lecsengenek a koncertterem falai között.
A mélyhang átviteléről is csak a dicséret hangján szólhatok: Egyszerre volt finom és telt a mélyhang, mint ahogy egy megtermett szumó bírkózó táncol a szőnyegen. Mennydörgésszerűen szólaltak meg az üstdobok, de pontosan úgy és akkor hallgattak el, ahogy az a partitúrában elő volt írva. Minden dobütés pontosan úgy hangzott, mintha élő előadásban hallgattam volna. Az erősítő soha, egy pillanatra sem esett ki a ritmusból, még akkor sem, ha a teljesítőképessége csúcsán dolgozott. Sohasem éreztem, hogy a készülék elérte volna a képességei felső határait, a hangerőt a legtöbbször azért kellett visszafognom, mert már nem bírták a zsigereim a nadrágszár lobogtató hangorkánt. A kisebbik hallgató helyiségem tökéletesen meg tudta tölteni zenével úgy, hogy mindvégig makulátlanul tisztán és mérnöki pontossággal szólt.
A Mimas nem úgy szól, mint egy tipikus csöves készülék és nem is úgy zenél, mint ahogyan azt a félvezetős készülékéktől megszoktuk. Nincs jellegzetes saját hangja, nem színezi el semmilyen formában sem a hangot, nem emel ki és nem is vág meg semmit sem, nem fátyolosítja el a magasakat és nem teszi képlékennyé a mélyeket sem. Anélkül, hogy érezhetően beleszólna a hangképbe, finoman érezhető azért a csöves jelleg – tipikusan a jó csöves készülékekre jellemzően varázslatosan szépek, levegős életteli a középtartománya, gazdag a harmóniavilága. Elsősorban a húros hangszerek hangjának megszólaltatása fogott meg, nem zene reprodukáló eszközt, hanem valódi hangszereket, élő zenét hallottam, mihelyt megszólalt a Mimas. Különösen érzékletes volt ez a varázslat Perlman előadásában Bruch nem hétköznapi 1. Hegedűversenyét hallgatva, vagy Bach Csellószvitjét a lemezjátszóra téve Martin Zeller csellója húrjainak finoman elhalkuló lecsengése hátborzongatóan életszerű volt. A nagyzenekari felvételeknél a hangszerek és a zenészek olyan biztosan álltak, ültek a helyükön, mint az ahogy a vén tölgyek kapaszkodnak a kemény talajba az évszázados gyökereikkel: bármi történt is, el nem mozdultak a helyükről, csak a hangszerek hangja lebegett a térben tökéletes harmóniában. Bármilyen zeneművet hallgattam is, a fafúvósok, az ütősök, a rézfúvósok mindig pont onnan és úgy szóltak, ahogy az élő előadásban egy kiváló akusztikájú hangversenyteremben szólniuk kell.
Évek óta nem hallgattam már az EMI The Art of Courtly Love többlemezes felvételét (az Early Music Consort of London előadásában, David Munrow vezényletével) és az igazat megvallva, annak idején nem voltam igazán elragadtatva a felvétel hangminőségétől. Most azonban hihetetlen csoda történt! Elképzelni sem tudtam, hogy a több száz éves középkori hangszerek, mint például a görbe kürt, a lant, a cölöpflóta, a hárfa és a csembaló és egy csomó olyan hangszer, aminek a nevét sem tudom már ilyen színesen, széles dallamvilággal, felhangokban gazdagon tudnak megszólalni. James Bowman és Charles Brett Laden kontratenor előadók lába szó szerint az Abbey Road Studio One legendás parkettapadlójába gyökerezett, a hangjuk viszont szabadon szárnyalt, élettel telve, levegősen. Énekük felső harmonikusai elképesztő tisztasággal csendültek fel, korábban elképzelni sem tudtam, hogy ilyen varázslatot is rejthetnek a fekete lemezek barázdái.
Könnyen meglehet, hogy a Mimas tervezői meglelték a varázspálcát, amivel olyan tökéletesen el tudják helyezni az előadókat és a hangszereket az akusztikus környezetben, hogy nyitott szemmel is szinte látjuk őket, ahogy zenét hallgatunk. Sokszor volt szerencsém tökéletes „leképzést” tudónak mondott eszközöket vallatnom, de életemben nem volt még a kezeim között ennyire steril és mérnöki pontossággal felrajzolt színpadképet varázsoló készülék: A Mimas tökéletesen leválasztja az előadókat és a hangszereket a térinformációt torzító minden káros mellékzöngéről, a zavaró visszhangokról, csak a tiszta, minden torzítástól mentes éteri tisztaságú hang/hangszer szólal meg pontosan ott és onnan, ahonnan azt a klasszikus felállás szerint várjuk. A Mimas a jelek szerint teljesen más megközelítésben dolgozza fel és teremti meg a térinformációt: Először felrajzolja a színpadot, vagy az előadóteret, majd a zenei információ alap-ján pontosan elhelyezi a már megteremtett térben a zenészeket/előadókat, mintegy ráhúzza erre a kulisszára a zenei történéseket. Különösen érzékletessé vált mindez a korábbról ismert, teljesen akusztikus zeneművek, mint például Bruch a kiváló csellista, Pieter Wispelwey előadásában rögzített Kol Nidrei zeneműve, vagy Rutter Requiemje felvételét hallgatva, de hasonlót tapasztaltam Beethoven kilencedik szimfóniáját hallgatva, a Solti által dirigált CSO előadásában. A Mimas tökéletesen homogén színpadot teremtett, a hangzástér szerves egységet képzett, nem apró mozaikokból összerakott színpadot éreztem, ahogy azt korábban igen sok készülék esetében tapasztaltam.
A fenti példák is jól illusztrálják, hogy a Mimas igazi erényeit akusztikus, klasszikus komolyzenei, vagy dzsesszfelvételek hallgatása során tudja megcsillogtatni. Még inkább igaznak tűnt ez az észrevétel, minél jobb, minél akusztikusabb és természetesebb hangú felvételeket
tettem a lemezjátszóra: Minél jobb volt a felvétel, annál jobban tündökölt a Mimas. A legtöbb nagyfelbontású elektronikához hasonlóan a Mimas is egyre jobban szólt, ahogy egyre jobb minőségű és nagyobb kihívást jelentő, komplexebb felvételekkel tettem próbára. De az is igaz, hogy a Mimas a popzene minden műfajának megszólaltatásában is ragyogóan szerepelt, Def Leppardtól Daft Punkig, az impulzusokban gazdag talpalávalóktól a 80-as évek érzelmekben gazdag rockballadáin át a rock-and-roll slágerekig. Igazán nagyot viszont a nagyzenekari felvételek hiteles, harmonikusan és dinamikusan a legkevésbé sem beszűkült, vagy bármilyen módon korlátozott megszólaltatása terén alkotott.
A műkedvelő csillagászok számára a Mimas a Szaturnusz egyik holdja. Számomra meg annak beteljesülése, amit integrált erősítőként elképzeltem hamisítatlan transzparencia és zeneiség hatalmas energiatartalékkal fűszerezve. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy az Aesthetix születőfélben lévő új csúcskategóriás elő- és teljesítményerősítői képesek lesznek-e ezt a fenomenális hangzásteljesítményt felülmúlni, vagy lesznek-e, vannak-e olyan hangsugárzók, amelyek még többet követelnek, mint amit a Mimas nyújtani tud. Csak ismételni tudom magam, aligha hiszem, hogy létezik olyan hangsugárzó, amely képes lenne arra, hogy veszítsen bármit is a Mimas a lenyűgöző zeneiségéből. Olyan erősítőről van ugyanis szó, amit minden fenntartás nélkül meleg szívvel ajánlani tudok minden zeneszerető és zeneértő számára. Biztos, hogy nekem a Mimasról sohasem egy hold fog az eszembe jutni…
Pillantás a Mimas belsejébe
Az Aesthetix saját szavaival élve: „túlspecifikált, rendkívül korszerű technológia felhasználásával készült tápegységek” képezik
a gyártóvállalat DNA-jának meghatározó részét a kezdetektől fogva. Ez nem csak mese: Az Aesthetix tényleg maga tekercseli mindegyik terméke transzformátorát. Esetünkben a Mimas 900 VA-es, öt szekunder tekercset/kivezetést tartalmazó alacsony fluxusú hálózati tápegységét is házon belül tervezték és készítették. A Mimas integrált erősítőben összesen hét tökéletesen szabályozott tápegységet találunk. Az erős-áramú tápellátásról egy 750 VA teljesítmény leadására képes és 110 Joule energia tartalékolását garantáló, középen megcsapolt hálózati transzformátor gondoskodik. Az elektroncsövek magasfeszültségét egy teljesen diszkrét, 220 µF kapacitással rendelkező szabályozott nagyfeszültségű tekercs állítja elő. A Mimas bemeneti áramköreit is egy tökéletesen diszkrét, teljesen szabályozott, 4400 uF kapacitású tápegység látja el tápfeszültséggel. Az elektroncsövek fűtését egy szabályozott egyenáramú tápegység biztosítja.
A csöveket a készülék tesztelése előtt legalább 100 órán át járatják. A tesztsorozat egy teljes FFT torzítás elemzést, 0,1 dB-es tűréshatár értékű párba válogatást az erősítési tényező alapján, a mikrofóniás és a zajszint mérést is magában foglalja. Minden előerősítő egyik meghatározóan fontos, de igen sok hibalehetőséget magában rejtő szerkezeti eleme a hangerő szabályozó egység. A Mimas ugyanazt a bonyolult, kifinomult (és meglehetősen költséges) hangerő szabályozó áramkört tartalmazza, mint a Calypso előerősítő, vagyis a hangerő 88 egy dB-es lépésben szabályozható. A szintszabályozásról egyenként kapcsolható, 1 %-os pontosságú fémréteg ellenállások gondoskodnak, szóba sem került egy olcsó, a hangzást erősen színező potenciométer vagy az olcsóbb integrált áramkörökből megépíthető egyszerűbb szintszabályozó áramkör. A transzformátor az érzékeny audió áramköröktől teljesen elszigetelt kapszulába van zárva, az árnyékolást egy rozsdamentes acélburkolat végzi, amivel egyben a készülék stabilitása és merevsége is nőtt.
Az Aesthetix nyilvánvalóan nem fejezte még be a Mimas fejlesztését, vélhetően tervei vannak még vele: A hátlapon két kártyafogadó aljzat szabad még, ide kerülhetnek a további fejlesztés alatt álló kiegészítő opciók. Az egyik ilyen bővítőkártya minden bizonnyal a két bemenetes (MM és MC) hangszedő illesztő egység lesz. A kapott információ szerint ezen a kártyán teljesen diszkrét, FET alapú, magas erősítési tényezőjű RIAA ekvalizáló áramkört tartalmazó, Wima vékonyfilm kondenzátorokkal szerelt és a tápegységet megkerülő felépítésű áramkörök lesznek. A bővítő kártyát behelyezve frissül a készülék működtető programja és az előlapi kezelőszervekkel, vagy a távvezérlővel választható majd meg az erősítési tényező (legfeljebb 72 dB) és a lezáró ellenállás értéke. A másik kártyafogadó aljzatba a tervek szerint két koaxiális, kettő optikai digitális audió bemenettel és egy USB aljzattal ellátott DAC kerül. A mintavételi frekvencia felső határa terv szerint 384 kHz/24 bit (PCM) lesz, de a kártya a DSD64 és a DSD128 (DoP) formátumú digitális audió jeleket is fogadni tudja majd.
Pillantás a kulisszák mögé az Aesthetixnél
Neil Gader
Az Aesthetix céget 1993-ban alapította a tulajdonosa és főmérnöke, Jim White. A gyártásba került első termékük a teljesen csöves Io hangszedő illesztő előerősítő volt 1994-ben, ami persze nem lehetett meglepetés, hiszen White mindig is az analóg audió világ hű katonája volt. Még napjainkban is a Thea hangszedő illesztő előerősítő az Aesthetix legnagyobb darabszámban eladott terméke.
A gyár Moorpark városban található, Los Angelestől mintegy 30 mérföldre északkeletre, a Santa Barbarába vezető autópálya mentén haladva a festői szépségű kaliforniai tengerparton. A gyár külső megjelenési képe nehezen meghatározható, belül meg a labirintusszerűen kialakított belső térben csaknem 12 ezer négyzetláb munkaterületet találunk, több teremre felosztva, ahol a különféle Aesthetix készülékeket szerelik össze. Nem nagyüzemről van szó: a cégnek mindössze hétalkalmazottja van, Ozzy White termelési igazgatót (Jim fiát) és a Mimas-projekt fő felelősét, Robert Lacy fő tervezőmérnököt is beleértve.
White fogadott az érkezésemkor. A mindig barátságos White soha nem titkolta azoknak az embereknek a nevét, akik a kezdetekben mentorálták. Már az egyetemi éveiben is arról álmodozott, hogy audió elektronikát fog tervezni és gyártani. Matematikát és fizikát tanult az egyetemen, de a legjobban az elektroncsövek világa érdekelte, ami egy olyan tudományág, amit nem igen tanítanak az egyetemeken. Így azután White leginkább autodidakta módon, saját magát képezte ezen a területen. A tervezői tevékenységét 1990-ben a Theta Digitalnál kezdte, ahol három meghatározó fontosságú mérnök volt a tanítómestere: Mike Moffat, Dave Kerstetter és Tom Lippiatt. Ahogyan White a TAS 243-as számának Back Page (hátlap) interjújában elmesélte: „A jóindulatú támogatásuk nélkül aligha lenne ma az az Aesthetix, amivé kinőtte magát!”
A kezdetektől fogva változatlan az Aesthetix tervezési filozófiája: A csöves technológia minden készülékük alapja, de White lesz az első, aki elismeri, hogy bizonyos területeken a bipoláris tranzisztoroknak és a FET-eknek is lehet helyük, elsősorban a tápegységek szabályozó áramköreiben és az erősítők kimenő fokozataiban. Az Aesthetix készülékek nulla visszacsatolással készülnek és a legtöbb esetben differen-ciális erősítést alkalmaznak, elsősorban a közös módusú zaj csökkentése és a földáram kiküszöbölése érdekében. White szenvedélye a túlspecifikált, ultra jó teljesítő képességű tápegységek fejlesztése és gyártása, valamint a rendkívüli tulajdonságokkal rendelkező transzformátorok tervezése, amelyeket azután a saját üzemükben gyártanak le. A legtöbb Aesthetix készülékben fojtótekercses tápegységeket használnak a bemeneti oldalon „a jobb szabályozhatóság, a rádiófrekvenciás zavaroktól való minél jobb védelem és a transzformátor jobb terhelhetősége” érdekében. White azt is hangsúlyozta, hogy mindegyik Aesthetix termékben diszkrét szabályozó elemeket alkalmaznak az audió áramkörökben (a kimenő fokozat nagyáramú tápegységei kivételével) és a lehető legjobb minőségű elektrolit és filmkondenzátorokat építik be. Mindegyik Aesthetix készülék tápegysége igen gondosan szabályozott, hogy mindig, minden körülmények között és sok éven át a hálózati tápfeszültség állapotától és minőségétől függetlenül a lehető legjobb hangzásminőséget biztosíthassák.
Az Aesthetix üzem sokkal inkább emlékeztet egy csúcskategóriás elektronikai eszközöket gyártó szakműhelyre, mint egy kereskedelmi termékeket előállító ipari üzemre. Az üzem elsődleges célja a születendő termékek megtervezése, prototípus készítése majd a készülékek véglegesített tervek szerinti legyártása és alapos tesztelése. Az üzemben gyakorlatilag csak összeszerelés folyik, az elektronikus áramköröket máshol gyártják és készen érkeznek az üzembe. Az Aesthetix nagyjából száz kártyához szükséges, válogatott, alaposan tesztelt alkatrészt kap/vásárol egy adagban és küldi el azt a nyomtatott áramköri kártyákat gyártó üzembe. Az ott elkészült kártyákat visszakapva alaposan letesztelik azokat, mielőtt a készülékekbe szerelik. A készülékek összeszerelése és tesztelése már az Aesthetix üzemben történik.
Az alumínium készülékházakat ugyanabban a Santa Barbarában lévő üzemben gyártják és munkálják meg, amelyet sok évvel ezelőtt választott ki az Aesthetix. A szitanyomott feliratokkal és lézerrel kivágott alumínium logóval ellátott előlap különösen sokba kerül. Az előlapok és az előlap panelek végszerelése a legmunkaigényesebb feladat. Az előlapon található gombok áramköri kártyákkal, LED kijelzőkkel és lencsékkel való együttműködésének optimalizálását is magában foglalja.
Ami pedig a csövek tesztelését illeti, White megjegyzi, hogy “bármelyik és bármilyen [adott] csövet tesztelni tudunk. Itt persze nem csak egy átvezetést, vagy jó/nem jó vizsgálatot végzünk, hanem pontos torzításelemzésnek, zajelemzésnek, erősítési képesség vizsgálatnak vetjük alá a kiválasztott csöveket.” Egyszerre ezrével vásárolják a csöveket, de azt is elismeri White, hogy igen nagy a selejtszázalék, főleg a hangszedő jel illesztő egységekbe szánt csövek esetében. Ez a nagy hibaszázalék különösen nehézzé teszi a csak csöveket tartalmazó modellek, mint például a Rhea legyártását. Ráadásul folyamatosan változik a csőgyártók köre. A készre szerelt készülékeket a kiszállítás előtt legalább 10 alakommal be- és kikapcsolják, a készülékeket legkevesebb 100 órán át tesztelik/járatják. A készülékbe építés előtt még egyszer alaposan leteszteljük a nyomtatott áramköri kártyákat is, (amelyeket egyéként a gyártás más szakaszaiban már korábban is teszteltek), majd a kész készüléket „minden gombját megnyomva” zenét hallgatva teljes körű funkciótesztnek vetik alá. Mivel a gyárlátogatás gyakorlatilag egybeesett a Mimas készülék tesztjével, csak megkérdeztem, hogy mi késztette most White-ot az Aesthetix logót viselő első integrált erősítő megtervezésére. A válasza: Korábban családom egyetlen tagjának sem volt Aesthetix készüléke, a külön egységekből összerakott rendszer végképp nem jöhetett volna szóba. Most egy dobozban vehetnek egy komplett Mimas erősítőt.” De akkor miért lett az egy évesre tervezett fejlesztési ciklus végül egy négyéves maratoni projekt? White elismerte, hogy sokkal nehezebb falat volt egy olyan integrált erősítőt megalkotni, ami minden vonatkozásban ez elképzeléseinek megfelelő lett. „A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy hogyan hozhatjuk létre kevesebb kimenő egységből és hogyan csalogathatjuk ki a kívánt teljesítményt az egydobozos készülékből. De végül a több kártyából megépített és tökéletes hőelvezetést biztosító kivitel, a továbbfejlesztett árnyékolás, stb. meghozta a kívánt eredményt. Mi tagadás, embert próbáló feladat volt a korábban egy-egy külön dobozba épített különféle egységeket egy kezelhető méretű dobozba egyesíteni, de sikerrel megoldottuk!”
Megkérdeztem azt is, hogy a jelenlegi formájában gyártják-e majd tovább a Mimas integrált erősítőt, vagy létezik-e olyan terv, hogy egy Mimas „sorozat” részévé válik-e majd, amelynek része lehetne egy előerősítő és egy sztereó erősítő is. White bevallotta, hogy erősen játszott ezzel a csábító gondolattal, sőt önálló dobozba épített DAC és hangszedő illesztő erősítő álmokat is dédelgetett.
Az Aesthetix nemrégiben ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. A termékválasztéka jelenleg a Jupiter és a Saturn termékcsaládból áll, az egyes termékeket pedig az adott bolygó számtalan holdjának egyikéről nevezték el. A termékcsaládban előerősítőt, sztereó és mono teljesítményerősítőket, hangszedő illesztő erősítőket, DAC jelátalakítót (digitális lemezmeghajtóval, vagy anélkül) találunk. A legtöbb családtag Signature és Eclipse változatban is kapható. Ezek az egyedi változatok egyedileg kialakított tápegységet, tovább finomított alkatrészeket, még kifinomultabb hangerő szabályozó áramköröket, tovább tökéletesített készülékházakat, vagy akár egyedi kialakítású, egy színskáláról választható gombokkal szerelt házat kaphatnak.
A bemutató végén őszinte meglepetéssel hallottam, ahogy White kijelentette, hogy soha egyetlen Aesthetix termék gyártását sem zárták le. Minden valaha is forgalomba hozott termékük még ma is kapható, rendelésre legyártják. Azt is megtudtam, hogy mindegyik termékük felújítható vagy a technika mai szintjére hozható fel az üzemben. Így például a Romulus DAC/meghajtó DSD fájlok olvasására is alkalmassá tehető, hálózati csatolóval bővíthető. Mi tagadás a viszonteladók nem mindig felhőtlenül boldogok a régi készülékek életben tartásáért és az alkatrészbiztosítás kötelmei miatt, de az ügyfelek annál jobban szeretik, hogy életre szóló termék birtokába jutottak. „Az ügyfeleink ragaszkodnak a szeretett termékeikhez” mondta Jim White. „Magam is úgy tekintek minden termékünkre, mintha ügyfél lennék. 25 éve indítottuk a vállalkozásunkat és azóta egyre csak növünk, gyarapodunk. Sokat tanultunk és egyre jobbakká váltunk és válunk.”
A készülék műszaki adatai és ára
Kimenő teljesítmény: Csatornánként 150 watt 8 ohmon,280 watt 4 ohmon, mindkét csatorna hajtva.
Sávszélesség teljes kimenő teljesítménynél: 4 Hz – 150 kHz.
Bemenetek: Öt pár RCA (aszimmetrikus), öt pár XLR (szimmetrikus)
Kimenetek: Egy pár RCA, egy pár XLR
Méretei: 187,9” x 5,5” x 17,75”
Tömege: 20 kg
A készülék listaára: 9.990 EUR (a hangszedő illesztő előerősítő és a DAC kártya egyenként további 1.990 EUR). 800 EUR a fejhallgató erősítő és 490 a távirányító.
A teszt folytatása ide kattintva érhető el.