Az Advance Paris A12 Classic tesztje ide kattintva tölthető le

A Crystal Cable Infinity hálózati tápkábel tesztje ide kattintva tölthető le.

A Phasemation EA-350 tesztje ide kattintva elérhető

MoFi  MasterDeck -Tracking Angle teszt

A teszt ide kattintva tölthető le

Egy újabb izgalmas teszt jelent meg az Advance Paris A12 integrált erősítőről, amit a következő linken lehet megtekinteni:

https://www.youtube.com/watch?v=vmt8k2qnnww

Ayre Acoustics EX-8 2.0

integrált erősítő

Az elmúlt évtizedben nagymértékben közeledett egymáshoz az „integrált erősítő” és az „egydobozos rendszer”. Ma már olyan közel állnak egymáshoz, hogy valójában csak döntés kérdése, hogy az adott terméket minek nevezzük, hiszen közel azonos a kiépítettségük és funkciójuk. A belépő szint feletti árkategóriában egyre több olyan „integrált erősítő” készüléket találunk, amelyhez valójában már csak egy pár hangsugárzót kell csatlakoztatnunk és csak azért nem nevezi ezeket „egydobozos készüléknek” a gyártójuk, mert ebben az árkategóriában még igen sok felhasználó idegenkedik az ilyen eszközöktől, miközben a szokásosnál több funkcióval rendelkező „integrált erősítők” nagy népszerűségnek örvendenek.

Az Ayre Acoustics EX-8 2.0 esetében viszont teljesen ésszerűen nevezi a gyártó integrált erősítőnek a készüléket, mivel az a termék alapkivitelben tökéletesen lefedi azt, amit ez a termékmegnevezés jelöl. Ugyanakkor újabb elemek beépítésével olyan változatban is elérhető, ami már valódi „egydobozos mindentudó” készüléknek számít. Így az EX-8 2.0 egy valódi „Schrödinger erősítője”, de egy olyan szokatlanul rugalmasan alakítható és működő szerkezet, amely tökéletesen kielégíti a modern kor ilyen eszközökkel kapcsolatos elvárásait.

Nagyon biztos alapokon nyugszik

Az EX-8 2.0 alapja egy A/B osztályú sztereó erősítő, amely 100 watt teljesítményt ad le 8 ohmon, míg 4 ohmos terhelésen 170 watt a kimenő teljesítménye. Kedvező ára alapján jó lehetőséget nyújt arra, hogy megismerhessük, mit is tud nyújtani egy Ayre erősítő, de ugyanakkor számos olyan mérnöki megoldást tartalmaz, amely megalapozta a cég jó hírnevét. Ez magában foglalja a „Kettős gyémánt” kimenő egységet, amely az Ayre jól bevált tervezői gyakorlatában két pár, az emittereiknél és bázisaiknál összekötött bipoláris tranzisztort jelent, ami valójában egy új pufferfokozatot biztosít a kimenő egységben. Ez a mérnöki megoldás egy egészséges alternatíva a hagyományos ellenütemű kimenő fokozatokkal szemben, de előnye, hogy alacsonyabb üzemi hőmérsékleten és energiahatékonyabban működik. Ezt a megoldást az „Equilock” erősítő fokozattal kombinálja a gyártó, amelyben két tranzisztor működik olyan egyedi kapcsolásban, amely révén valójában egyetlen egységként viselkedik a két tranzisztor.

 Az EX-8 2.0 mindegyik változatában az analóg tartományban történik a hangerő szabályozás (de ez nem zárja ki, hogy ne tudja módosítani a készülék hangerejét a Roon alkalmazásban) és az is szokatlan a mai világban, hogy van egy kezdő és egy záró érték. Amellett, hogy a hangszórókimeneten tudjuk szabályozni a kimenő szintet, ez a megoldás egy igen rugalmasan kialakított fejhallgató erősítő kimenő szintjét is szabályozni tudja, amely szimmetrikus és aszimmetrikus kimenetet egyaránt biztosít és megvan a saját „Kettős gyémánt” kimeneti egysége is. Az Ayre 8. 2.0 műszaki jellemzőinek egy másik, igen sok felhasználó számára előnyös pontja, hogy szimmetrikus és aszimmetrikus előerősítő kimenettel egyaránt el van látva.

Az Ayre EX-8 2.0 alapváltozatában egy XLR és egy pár ARCA bemenetet kap a felhasználó, ami alapján hagyományos integrált erősítőnek tekinthető a készülék. Az általam tesztelt változatban egy digitális kártyát is tartalmaz a készülék, amely további csatlakoztatási lehetőségeket kínál. Ez a gyakorlatban hat további bemenetet (Ethernet, USB, AES/EBU, S/PDIF és kettő Toslink) jelent. Az Ethernet aljzat révén a készülékkel közvetlenül elérhetőek az UPnP alapú digitális tartalmak, vagy egy alkalmazással, mint amilyen például az MConnect, vagy a Roon Endpoint felületen keresztül. Ennek a digitális kártyának a lelke egy ESS ES9038Q2M digitális/analóg jelátalakító lapka, kiegészítve az Ayre saját fejlesztésű órajel generátorával és minimum fázisú digitális szűrőjével. A kezelhető mintavételi frekvenciák ugyan nem jelentik a lehetőségek csúcsát, de az Ayre ezzel együtt is gond nélkül fogadni tudja a valós világban elérhető és használt legtöbb digitális zenekönyvtárt.

Legyen-e hálózati elosztó is, vagy sem?

Az Egyesült Királyságban az ottani forgalmazó, a Decent Audio az EX-8 2.0 készüléket egyszerű, csak analóg integrált erősítő és a digitális kártyával és elosztó funkcióval bővített változatában is forgalmazza. Az előbbit választva később is bővíthető a készülék a digitális kártyával. Egy olyan piacon, ahol a vásárlók 3-4 ezer fontos áron egy teljes funkciós egydobozos, mindentudó készüléket kaphatnak, az Ayre Acoustics EX-8 2.0 versenyképes és vonzó bővítési lehetőségnek számíthat. Néhány vásárlónak esetleg hiányozhat egy HDMI ARC bemenet a készülékről és némelyik Roont nem használó felhasználónak esetleg kevés lehet a csak alapfunkciós UPnP csatoló. Ettől eltekintve ez az Ayre imponálóan rugalmas készülék.

A készüléket nézni is öröm. Fekete színváltozatban mértéktartóan elegáns, a legkevésbé sem hivalkodó, tökéletesen kidolgozott és egyszerűségében nagyszerű. Ezzel együtt az EX-8 2.0 egyes elemei meglehetősen sajátságosak: Furcsa az egymástól elég messze lévő bemeneti aljzatpár és ugyancsak jellegzetes a csak villát fogadni tudó hangsugárzó csatlakozó aljzatpár is, ami miatt sok felhasználónak esetleg át kell gondolnia a kábelezését, míg a készülék távvezérlője engem leginkább az 1990-es évek szállodai TV-készülékek távirányítóira emlékeztet. Ugyanakkor tökéletesen működik és az Ethernet aljzatot is használó felhasználóknak egyébként sem lesz túl gyakran szükségük a távvezérlőre...

Az első Ayre készülékem

Az EX-8 2.0 az első általam tesztelt Ayre készülék (de remélem, hogy továbbiak fogják majd hamarosan követni). Az XLR bemenetet használva végeztem az első meghallgatási próbát. A saját Chord Hugo Mscaler digitális forrást és a TT2 lemezjátszómat használtam, hogy megítélhessem, mit tud nyújtani a készülék analóg, illetve digitális része. Hamar világossá vált, hogy az EX-8 2.0 magja, az erősítő egység ígéretes képességekkel rendelkezik, mindkét forrásról teljesen kiegyensúlyozott, konzisztens hangzásteljesítményt produkál.

Larkin Poe és a Nu Deco Ensemble [Tricki Woo] Paint The Roses koncertfelvételét hallgatva izgalmas élményben volt részem. Meglepett a készülék dinamikája és a belőle áradó őserő: a legkevésbé sem számítottam arra, hogy ilyen energiákat tud felszabadítani ez a készülék. Ugyanakkor nem csak erő, hanem kellő adag finomság is megbúvik a dobozban: A Lovell-testvérek lágy dallamvilága és a Nu Deco Ensemble vokált kísérő húros szekciója lágyan, a várakozásomat is felülmúlóan mutatta meg a készülék szelídebb arcát. Egész este zenét hallgathat ezzel a készülékkel úgy, hogy eszébe sem jut a hangerő szabályozóhoz nyúlni, vagy netán kikapcsolni a készüléket, hiszen minden pillanat a zene varázslatos világát tárja fel. Sőt mi több, nagyobb a valószínűsége annak, hogy nagyobb hangerőállással hagyja majd abba az élvezetet, mint amivel kezdte.

Ilyen kiváló alapokról indulva ideje volt megnézni azt is, hogy mivel tud meglepni a készülék, ha a digitális képességeit teszem próbára. Előre bocsátom, a legkevésbé sem okozott csalódást... A Chord párost használva forrásként (ami közel annyiba kerül, mint az Ayre) az első benyomásom az volt, hogy mintha egy kicsit beszűkült volna a tér, de azért nem annyira, hogy ne érezzem életszerűnek Nils Framh Spaces koncertlemezéről [Erased Tapes] a „Hammers” színpadképét. A digitális tartományban is bizonyította az Ayre Acoustics EX-8 2.0 a kivételes képességét, hogy megőrizte az elemi erővel megszólaltatott zene hangszíngazdagságát, ami már az analóg lemezt hallgatva is elbűvölt. Frahm zongorajátéka ugyanolyan finoman sejlett a háttérből, mint ahogy vélhetően a koncert helyszínén élvezhette azt a közönség. Ez a készülék tökéletesen igazolta, hogy az erő és a gyengédség egyszerre is jelen lehet, amit számos vetélytárs aligha tudna ilyen látványosan bizonyítani.

Kitartó partner

Igen érdekesnek találtam azt is, hogy milyen kitartással őrzi az Ayre a jó tulajdonságait akkor is, ha másféle hangsugárzókat csatlakoztatok hozzá. Az EX-8 2.0 tesztelése alatt a legtöbbször a Kudos Titan 505s hangsugárzókat kötöttem rá, amely a korábbi tapasztalataim szerint sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely okán olyannyira belopta a szívembe magát az Ayre erősítője. Nem is csalódtam, ideális párosnak tűnik az erősítő és a hangsugárzó. Kíváncsiságból lecseréltem azért a Kudost egy pár Focal Kanta No1-esre, ami köztudomásúan igen válogatós, csak a legjobb felvételeket és erősítőket szereti. Nos, az Ayre képes volt arra, hogy megszelídítse ezt a vadócot és kezes bárányként szolgálta ki az erősítőt, kellemesen édeskés tónusú, de igen életszerű hangzással lepett meg. Úgy érzem, hogy az Ayre nem próbálja gőzhengerként maga alá gyűrni a csatlakoztatott hangsugárzót, sokkal inkább arra törekszik, hogy az adott hangsugárzót rábírja arra, hogy hitelesen mutassa meg az erősítő kétségtelenül meglévő erényeit, miközben a hangsugárzó saját hangzáskarakterét is érvényesülni hagyja.

Az utolsó szalagot a díszes csokorhoz, amit kétségtelenül megérdemel a termék a fejhallgató kimenetért kapja. A Focal Clear MG-vel végzett próbahallgatás során igen hamar kiderült, hogy ez messze több egy egyszerű csatlakozó aljzatnál. A mögötte lévő fejhallgató erősítő pontosan azt az édeskés, de nemes hangzást nyújtja, amit olyannyira élveztem a hangsugárzókkal hallgatva. Amadu & Mariam La Confusion felvételét [Because Music] élvezve teljesen megfeledkeztem arról, hogy fejhallgató van a fejemen: A zene szabadon áramlott, egyáltalán nem úgy, ahogyan a fülemre helyezett kagylókból szokott. Az Ayre ismeri azt a trükköt, amit csak a legjobb fejhallgató erősítők tudnak. A legmeglepőbb az volt az egészben, hogy mindezt mindenféle utómunkálatok, digitális trükkök nélkül nyújtja a készülék. Az Ayre digitális furfangok nélkül, mérnöki zsenialitással szólaltatja meg csak a zenét, a maga természetes valóságában, lenyűgöző hitelességgel.

„az Ayre nem próbálja gőzhengerként maga alá gyűrni a csatlakoztatott hangsugárzót, sokkal inkább arra törekszik, hogy az adott hangsugárzót rábírja arra, hogy hitelesen mutassa meg az erősítő kétségtelenül meglévő erényeit, miközben a hangsugárzó saját hangzáskarakterét is érvényesülni hagyja.”

Ez a mérnöki zsenialitás az Ayre minden részletében nyilvánvaló, épp ezért nem véletlen, hogy nyerésre áll a kategóriájában. A lelke, az erősítő egység önmagában is elég jó ahhoz, hogy a csak analóg bemeneteket kezelni tudó integrált erősítő változatában is lenyűgöző teljesítményt nyújtson, de mi tagadás, az igazi csodát teljes kiépítésében, a digitális bemeneteket is fogadni és feldolgozni tudó elektronikával nyújtja. Minden kényelmi szolgáltatással rendelkezik, amit egy korszerű egydobozos, mindentudó készüléktől elvárhatunk, mindezt olyan szinten, amit korábban csak a messze drágább Ayre készülékektől kaphattunk meg. Emiatt joggal tekinthetjük igazi Schrödinger erősítőnek, de a viccet félretéve, az Ayre EX-8 2.0 pontosan tudja azt, amit tudnia kell és mindezt szenzációs színvonalon nyújtja.

A készülék műszaki adatai

Audió bemenetei

USB: 44,1, 48, 88,2, 96, 176,4, 192, 352,8, 384 kHz

PCM 16, 20, 24 bit

DSD64 és DSD128 (DoP-ként)

Optikai/SPDIF/AESEBU: 44,1, 48, 88,2, 96, 176,4, 192 kHz

PCM 16, 20, 24 bit

DSD64 (DoP-ként)

Hálózat: 44,1, 48, 88,2, 96, 176,4, 192 kHz

PCM 16, 20, 24 bit

DSD64 (DoP-ként)

Analóg: 1 szimmetrikus XLR, 2 aszimmetrikus RCA

Kimenetei

Hangsugárzó kimenet:

100 watt csatornánként folyamatosan, 8 ohmos terhelésen

170 watt csatornánként folyamatosan, 4 ohmos terhelésen

Vonalszintű kimenete: 4,5 Vrms (XLR), 2,25 VRMS (RCA)

Fejhallgató kimenet: 4,0 Vrms (XLR), 2,0 VRMS (RCA)

Méretei: 44 cm széles x 33 cm mély x 11,5 cm magas

Tömege: 11 kg.

Kiviteli változatok: Fekete és ezüst

Angliai listaára: 5.950 angol font (csak analóg)

7.950 angol font (digitális elosztóra bővítve)

Gyártja: Ayre Acoustics Inc. www.ayre.com

A MoFi Electronics bejelentette az SP 888 hangsugárzót

A gyártó szándéka volt, hogy bővítse a hihetetlenül sikeres hangsugárzó családját és hogy egyben egy szélesebb lehetséges vevőkör igényeit is ki tudja elégíteni. Ennek szellemében jelentette be most a MoFi Electronics az új SourcePoint 888-as hangsugárzóját, a „rendkívüli képességekkel rendelkező” Andrew Jones hangsugárzó tervező legújabb „erőpróbáját”.

A SourcePoint 888 név onnan ered, hogy a hangsugárzó három 8 hüvelykes hangszóróval készült. Legfelül a már többszörösen díjnyertes Source Point 8-as hangsugárzó egyedi kettős mágnesszerkezetű, papírmembrános hangszórója található, amelynek tengelyközéppontjába van építve egy lágy membrános magas-sugárzó. Alatta két új fejlesztésű, kifejezetten ehhez a hangsugárzóhoz készült 8 hüvelykes mélyhangszóró található. Ez teszi teljessé a három utas, kimagaslóan jó mélyhang átvitelű és dinamikus padlón áll hangsugárzót. A két mélyhangszóró a 130 Hz alatti hangfrekvenciás tartományt szólaltatja meg, mentesítve ezzel a koncentrikus középsugárzó/magassugárzó hangszórót a mélyhangok megszólalta-tásától, ezzel transzparensebbé téve a hangsugárzó  megszólalását. A három utas

 keresztváltó gondosan megválasztott  keresztváltási pontokkal és az  ideális meredekségű szűrőkkel tökéletesen illeszti egymáshoz az egyes hangszórók hangzásterét és tünteti el az ideális frekvenciasávon kívüli hangösszetevőket. Mindezek eredményeként egyenletes, homogén hangzást élvezhetünk mind tengelyirányban, mind a tengelyvonalról leváló hangzástérben.

Az új mélyhangszóróknál egymással szemben két neodímium mágnest használt a gyártó, amivel hosszú mágnes légrésben lévő rövid lengőtekercset tudott kialakítani. A légrésben mindenütt egyenletes mágneses erőteret találunk, ezzel biztosítható a membrán lineáris és igen pontosan vezérelt elmozdulása. A SourcePoint 888-as mindegyik hangszórója egy optimálisan méretezett, a többitől elszigetelt saját rezonanciakamrában dolgozik, ami egyrészt átlagon felüli merevséget biztosít a doboznak, másrészt pedig jelentősen csökkenti a doboz rezonanciáját. A hangsugárzó hátlapján két pár hangszórókábel csatlakozót találunk, így a hangsugárzó kettős kábelezésre, vagy kettős meghajtásra egyaránt alkalmas.

Andrew Jones szavait idézve: “A SourcePoint 888 esetében az volt a célkitűzésem, hogy tovább finomítsam a SourcePoint 8 technológiáját és hangzásminőségét és egyben meg is növeljem az új hangsugárzó hangzás-teljesítményét.” Ezen cél eléréséhez hátrafele nyitott reflexcsővel ellátott, padlón álló dobozt készített a három 8”-es hangsugárzó befogadására. A SourcePoint 888-as hangsugárzóval Andrew Jones további fontos lépést tett az úton, hogy olyan elsőrangú hangsugárzókkal tegye teljessé a MoFi Electronic termékpalettáját, amely a Mobile Fidelity hírnevének és örökségének megfelelően a forrástól a jel megszólaltatásáig olyan rendszert alkosson meg, amely megőrzi a forrásjel tisztaságát, hiteles és precíz hangleképezést biztosít.

A MoFi Electronics SP 888 legfontosabb műszaki jellemzői:

·   Felépítése: 3 utas, szellőztetett álló doboz 2 hátrafele nyitott reflexnyílással, a középsugárzó hang-tengelyébe épített magassugárzóval.

·   Frekvencia átvitele: 32 Hz – 30 kHz

·   Névleges impedanciája: 6 ohm / Legalacsonyabb impedanciája: 4,5 ohm

·   Érzékenysége: 87 dB/2,83 V/1m

·   Keresztváltási pontjai: 130, 1,6 kHz

·   Legnagyobb terhelhetősége: 200 W

·   Hangszóró készlete: 1,25"-es nagy kitérésű lágy dómsugárzó egy 8”-es papírmembrános középmély hangszóró tengelyvonalába építve; 2 db. 8"-es papírmembrános mélyhangszóró

·   Kiviteli változatai: Selyemfényű feketére festett előlap selyemfényű valódi dió, vagy fekete kőris furnérozott dobozzal.

·   Méretei: 320 mm széles x 410 mm mély x 1.070 mm magas a hangsugárzó védőrács nélkül

 320 mm széles x 425 mm mély x 1.070 mm magas a hangsugárzó védőráccsal

·   Tömege: 43 kg.

A SourcePoint 8 és 10 hangsugárzókhoz hasonlóan a SourcePoint 888 létrejöttének is az a legfontosabb célja, hogy elnyerje a legtöbb zenekedvelő tetszését és hogy minden műfajon, mindenféle zenei stílusban és irányzatnál kiváló zenei teljesítményt nyújtson, ami csak igen kevés hangsugárzó esetében teljesült eddig. Függetlenül attól, hogy a lágy, andalító zenét hallgatja-e inkább, vagy elsősorban az agresszívebb, kemény zenéket szereti-e, vagy akár épp a hangulatától függően széles skálán, több zenei műfajt és stílusirányzatot átfogóan alakult-e a zenei étvágya, biztosíthatjuk, hogy a SourcePoint 888 mindig, minden körülmények között és mindenféle zenén jó szolgálatot fog nyújtani.

A MoFi termékeket Magyarországon kizárólagos jelleggel forgalmazza:

Limar Audio Kft.

www.limar.hu

A soulution új 3-as sorozatot jelentett be

Dulliken (Svájc), 2024. márciusa – A Soulution bejelentette a 3-as sorozatú termékcsaládja második generációját. A Soulution 3-as sorozatú készülékcsalád 2. generációja számos új technológiával van felvértezve, a felépítése és a megjelenési képe sokban emlékeztet a nagy népszerűségnek és szakmai elismertségnek örvendő 5-ös és 7-es sorozat termékeire.

Az új 312-es sztereó erősítő és a 331-es integrált erősítő egyaránt új tervezésű kapcsolóüzemű tápegységet tartalmaz az erősítő fokozatban, amely 120 W folyamatos teljesítmény leadására képes, csakúgy, mint a 311-es és a 330-as modell, de az új készülékek 5 másodperc időtartamra 480 watt csúcsteljesítmény leadására is képesek. A pillanatnyi teljesítmény ilyen mértékű megnövelése eredményeként az új 3-as sorozatú erősítők megszólalása egy igazán nagy erősítő hangzására emlékeztet. Sokkal jobban megfogott, könnyedebb a hangzása, nagyobb a felbontása a mélyebb regiszterekben, miközben a felső- és a középtartományban is érezhetően feltisztult a megszólalása.

Az új 3-as sorozatú készülékek alacsony jelszintű áramköreit most legkevesebb 2 MHz-es sávszélességre optimalizálta a gyártó, amelynek eredményeként lényegesen csökkent a fázistolás mértéke a hallható hangtartományban, így javult a készülék felbontása, térleképezése és fókuszáltabbá vált a hangzása. Életszerűen szólaltatja meg a zene legfinomabb részleteit is, valódi háromdimenziós, levegős teret rajzol fel, ezzel valós és érzelmekkel telített zenei élményhez segíti a hallgatóit.

A (2. generációs) 3-as sorozat készülékei:

- 312-es sztereó erősítő

- 326-es előerősítő (opcionális hangszedő illesztő egységgel; DAC bemenetekkel)

- 331-es integrált erősítő (opcionális hangszedő illesztő egységgel; DAC bemenetekkel)

- 350-es hangszedő illesztő egység (MC)

- 360-as DAC, digitális/analóg jelátalakító

A 312-es sztereó erősítő

A tápegység nagyobb teljesítménytartaléka nagyobb terhelésstabilitást eredményezett és a 312-es sztereó erősítőt az elődmodellnél dinamikusabb megszólaláshoz segítette. A négy csúcskategóriás kapcsolóüzemű tápegység modul rövid ideig csúcsüzemben 4 x 39.200 VA csúcsteljesítményt tud leadni. A több mint 160.000 µF tárolókapacitás a legjobb hangminőséget biztosító A osztályú űzemmóddal kombinálva gyakorlatilag végtelen, korlátozásmentes impulzusválaszt tesz lehetővé.

A készülék legfőbb jellemző adatai

A 326-os előerősítő

Az előerősítőnek elvileg semmi más feladata sincs, minthogy erősítse, vagy csillapítsa a bemenetére érkező jelet, anélkül, hogy bármit adna hozzá, vagy elvenne belőle. Nem lehet torzítása, nem lehet zaja. nem lehet benne brumm. A Soulution 326-os készülék elegáns módon felel meg mindezen elvárásoknak, sőt az új változatában a fázistolása (az „időzítési hibája”) is alacsonyabb a hallható hangtartományban, aminek eredményeként fókuszáltabbá vált a hangzása és látványosan javult a készülék térleképezése.

Az opcionálisan beépíthető digitális/analóg jelátalakító és hangszedő jel illesztő modul sokoldalú forrás-készülékké teszi a 326-os előerősítőt.

A készülék legfőbb jellemző adatai:

A 331-es integrált erősítő

A 331-es integrált erősítő a 312-es teljesítményerősítő és a 326-os előerősítő szolgáltatásait és funkcióit egyesíti egyetlen dobozban. A tápegységek megnövelt teljesítmény leadási képessége az audió sávban jelentős mértékben csökkent fázistolással együtt egyedülállóan jó hangzásteljesítményt eredményezett a készülék esetében.

Az opcionális digitális/analóg jelátalakító és hangszedő illesztő egység ultra csúcskategóriás egydobozos audió készülékké bővíti a 331-es integrált erősítőt. Ezzel az otthoni audió rendszere központi elemévé válhat.

A készülék legfőbb jellemző adatai:

A 350-es MC hangszedő illesztő erősítő

Még mindig nagy kihívásnak számít olyan eszközt alkotni, amely a kívánt jelszintre tudja emelni a hang-szedő által a lemez barázdáiból kiolvasott jelet, megőrizve ugyanakkor annak linearitását és fázis-helyességét. Az új 350-es hangszedő illesztő egység magas szinten oldja meg ezt a sokrétű feladatot. A kétfokozatú. aktív/passzív készülék elvégzi a hangszedőről érkező jel RIAA görbe szerint ekvalizálását. Három nagy sávszélességű, alacsony zajú erősítő egység 60 dB-es erősítési tényezőt garantál úgy, hogy a jel csak minimális mértékben tér el a rendszer ideális frekvenciamenetétől és fázisképletétől.

A készülék legfőbb jellemző adatai:

A 360-as digitális/analóg jelátalakító (DAC)

Nincs olyan erősítő, vagy hangsugárzó, amely pótolni tudná a forrásjel feldolgozásánál keletkező veszte-séget. A csúcskategóriás hangzás világában meghatározó jelentőségű a felvétel minősége és a jeltováb-bítás módja és jósága. A 360-as digitális/analóg jelátalakító pontosan ezen a területen végez remek munkát. Semmit sem töröl a jelből, semmit sem ad hozzá! A 4 digitális bemenetével (SPDIF, AES/EBU, hálózat, USB) igen sokféle forrásjelhez biztosít hozzáférést. A figyelemreméltó teljesítményű digitális jelfeldolgozó elektronika valamennyi bejövő digitális jelformátumot DXD formátumúra alakítja át, elvégzi a zérófázis jelfeldolgozást és a LEEDH hangerő szabályozással beállítja a kívánt jelszinteket. Csatornánként egy-egy digitális/analóg jelátalakító áramköri lapkával, vagyis mono rendszerben történik a beérkező zenei forrásjel digitális/analóg jelátalakítása. A lehető legjobb eredmény elérése érdekében nem használjuk a lapkába épített digitális jelszűrőt. Ehelyett a nagy pontosságú alkatrészekből megépített passzív helyreállító szűrőáramkör produkál stabil szűrési jelleggörbét, ami a zérófázis technológia segítségével történő kompenzáció elengedhetetlen előfeltétele.

A készülék legfőbb jellemző adatai:

A Soulution készülékeket Magyarországon kizárólagos jelleggel forgalmazza:

Limar Audio Kft.

Gramophone Dreams #80: A Mobile Fidelity Electronics MasterPhono hangszedő illesztő egysége/előerősítője

Újságíró tanonc koromban a Stereophile magazinnál folyton olyan középkategóriás analóg eszközöket, készülékeket kerestem, amelyeket megkaparinthattam volna magamnak, amelyeket az általam készítendő készülékismertetők során később referenciaként használva kiegészíthetném az ugyancsak középszintű DeVore Fidelity Orangutan O/93 és Falcon LS3/5a hangsugárzóimat. Sokáig keresgettem ezeket az alapvető eleven hangzású, tiszta hangú, természetesen megszólaló cuccokat. A Stereophile 2014. októberi számában jelent meg az első készüléktesztem, amikor is a szürke Hammerith-festésű dobozba épített Sentec EQ11 hangszedő illesztő előerősítőjét ismertettem, amely hatféle, az előlapról bakelitgombokkal, Switchkraft kapcsolókkal kiválasztható ekvalizálási lehetőséggel bírt.

A Sentec tesztelésének idején három lemezjátszóm és mintegy 300 lemezem volt. Nem volt viszont hangszedő illesztő erősítőm, azt mindig kölcsönkértem valakitől és mindig arról ábrándoztam, hogy valamelyik haver előerősítője, vagy valamelyik éppen tesztelt készülék valahogy nálam maradhat és majd a továbbiakban referenciaként használhatom. A Sentec nyugalmat sugárzó, természetes hangú szerkezet volt, öröm volt használni, de a hangja nem volt annyira tiszta és fegyelmezett. Nem is voltam tőle igazán boldog és egészen 2016-ig tovább keresgéltem, amikor Art Dudley javasolta, hogy tegyek egy próbát a Tavish Design hat elektroncsővel megépített Adagio hangszedő illesztő egységével, amelyet azután a Listening #162 írásomban teszteltem.

A Tavish alapítójának és mérnökének, Scott Reynolds úrnak a jóváhagyásával Art rám bízta az Adagio tesztpéldányát. Egyből beleszerettem a professzionális eszközökre jellemző fekete előlapjába és a szürkére festett acél készülékházba. A hangzása kiegyensúlyozott, nem kifejezetten csöves és minden szinten kielégítő volt. Ráadásul az Adagio egyszerre két lemezjátszót is fogadni tudott, könnyen és gyorsan lehetett beállítani rajta a futóművek és a hangszedők paramétereit az előlapra szerelt kapcsolók segítségével. Hét évig maradt a rendszeremben. Ez egy tesztelő esetében már egy örökkévalóságnak számít!

A kényelmesen és gyorsan beállítható készülék kapcsán alakult ki az a véleményem, hogy a hátlapra, vagy a készülék fedlapjába rejtett egérzongoraszerű billenőkapcsolós, nehezen elérhető kezelőszervekkel ellátott készülékek csak amolyan „turista-osztályú szerkezetek” a szememben. Az Adagio nyitott ablakot számomra az üzletemberek számára kitalált business class világára.

A most ismertetett Mobile Fidelity Electronics 5.999 dollárba kerülő MasterPhono MM/MC hangszedő illesztő egységét először az AXPONA 2023 kiállításon láttam. Ahogyan az várható volt, a piros-narancssárga fények a mutatós előlapi szintjelző műszereken rögtön megragadták a figyelmem. De ugyanilyen hatással voltak rám a készülék fa oldallapjai is – de a legjobban mégis a MasterPhono előlapján található sokféle beállító, finomhangoló kezelőszerv nyűgözött le igazán, amikor megkaptam tesztelésre a készüléket.

A MasterPhono (1-es lábjegyzet) mérete 17" × 3,5" × 15,75", a tömege 15 font. Az előlapján az első gombbal az erősítési tényező választható meg az alábbi értékek közül: 40 dB, 50 dB, 60 dB, vagy 70 dB. A második gombbal a 10 (!) lehetséges MC terhelő ellenállási érték közül választhatunk az alábbi sorrendben: 15, 30, 50, 75, 100, 500, 1 k, 10 k, 47 kohm, vagy "OPT," amely állásban a felhasználó az RCA csatlakozóba épített ellenállás csatlakoztatásával egyedi terhelőellenállás értéket határozhat meg. A mono üzemmódválasztó és a kijelző megvilágításának erősségét szabályozó gombok között megbúvó gombbal egy alulvágó/szubszonikus szűrőt kapcsolhatunk be, vagy ki.

A MasterPhono készülék kettő, egymáshoz csavarokkal rögzített készülékházba van építve. Az elülső doboz tartalmazza a tápegységet és a vezérlő elektronikát, míg a második dobozba az audió erősítőt és a passzív RIAA szűrőket építették. A két doboz összekötő eleme a két fa oldallemez, valamint három, elektromosan vezető árnyékolt idom. A MoFi tervezőmérnöke, Peter Madnick az alábbiakat írta egy e-mail üzenetben: „A Master Phono elülső dobozába építettük az elektromos zajokat is keltő szerkezeti elemeket, míg a hátsó dobozban az analóg forrásjelek feldolgozása folyik.

„Az elülső dobozban van a mikrovezérlő kártya és a fő tápegység. A hátsó, hőmérsékletszabályozott és árnyékolt réz doboz rejti az audió elektronikát, a diszkrét JFET erősítőt és a passzív RIAA illesztő egységet.

A fő tápegység fontos része egy aprócska 5 voltos váltóáramú-egyenáramú ’életben tartó’ modul, ami tápfeszültséggel látja el a mikrovezérlőt, amikor ON állásban van a készülék hátlapján lévő hálózati főkapcsoló és ugyancsak ez a kis tápegység működteti a kapcsolóreléket, amikor szükség van rájuk."

Peter láthatóan elégedett a „kapcsolórelék” működésével, éppen ezért megkértem, hogy beszéljen róluk egy kicsit bővebben. „Alapvetően kétféle elektromágneses relét ismerünk. A leggyakrabban használt az úgynevezett monostabil típusú, ami azt jelenti, hogy van egy előnyben részesített alapállapotuk (legyen ez a NYITOTT állás) és amikor áramot adunk az energizáló tekercsre, az meghúzza a kapcsolórugót és ezzel lezárja az áram útját. Ahhoz, hogy zárva is maradjon, folyamatosan áram alatt kell lennie a meghúzó tekercsnek, vagyis a relé folyamatosan áramot vesz fel, hogy ellen tudjon tartani a rugóerőnek, amely nyitni szeretné az áramkört és ezért nevezzük ezeket az eszközöket nem reteszelő reléknek. A másik fajta relék az úgynevezett kettős stabil relék. Én is ezt a típusú relét használom a készülékeimben, mivel ezeknek a NYITOTT és a ZÁRT állapota is mechanikus zárral (retesszel) biztosított, ami az adott pozcióban tartja a relét. Csak akkor vesznek fel áramot, amikor állapotot kell változtatniuk, vagyis a másik reteszelési állapotba kell billenie a retesznek. Nincs tehát szükség folyamatos áramfelvételre az adott reteszelési állapot fenntartásához.”

Jeleztem Péternek, hogy nem gondoltam volna, hogy relékre, vagy mikroprocesszorokra lene szükség a hangszedő illesztő erősítőkben, sokkal fontosabbnak vélnék gy igazán csendes, tökéletesen szabályozott tápegységet. Kértem, hogy erről is beszéljünk, „A készülék fő tápfeszültségét kettő 24 voltos egyenirányító egység biztosítja. A kimenetét egy fojtótekerccsel szűrjük, majd egy kondenzátorszűrő finomítja tovább a tápfeszültséget, amely ezután egy pár 22 voltos előszabályozó egységre kerül, mielőtt áthaladna a két összekapcsolt doboz között lévő árnyékolt csövön, hogy a hátsó dobozba épített audió elektronikához jusson. A szabályozó áramkörökben csak audió minősítésű, alacsony ESR értékű kondenzátorokat használunk, amelyek kerőlőútjában vékonyfilm kondenzátorokat használunk.

"A készülékben összesen 26 aktív rápfeszültség biztosító egységet használunk az audió áramkörök tápellátására, amely csaknem tökéletesen zajmentes működést biztosít. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehetne még ennél is csendesebbé tenné a szerkezetet.”

A készülék kezelése és beállítása

A MasterPhono gombjai és a hálózati főkapcsólója azt az érzetet keltik, mintha úsznának, lebegnének, nem érezzük a mechanikus kapcsolóhatást a használatuk során. Bemenetváltáskor, a terhelő ellenállás, vagy az erősítési tényező beállításakor az az érzésem volt, hogy bár elvégzik az adott feladatot, mintha semmihez sem érnének hozzá, nincs mechanikus visszajelzés. Nem koppannak, nem kattannak, semmi sem jelzi, hogy a következő állásba váltottak volna. Helyette egy pillanat múlva egy fényjelzés jelenik meg az új értéket jelezve. Eleinte zavart ez a visszajelzés nélküli művelet, de egy idő után hozzászoktam és már nem éreztem kellemetlennek.

A piros-narancs színben világító kijelző fénye egy pillant alatt kioltható, ha megnyomjuk a Meter, vagy a Light gombot a szépen megmunkált, mívesen kidolgozott alumínium távvezérlőn, amelyen a készülék előlapján is megtalálható kezelőszerveket látjuk viszont.

A kezelési utasítás nem tesz említést róla, de a Meter gombnak egy másik funkciója is van, amit ritkán látunk más eszközön ebben az árkategóriában. A gombot megnyomva és pár másodpercre nyomva tartva elkezd villogni az INPUT 1 bemenetjelző lámpa. Ilyenkor a TEST MODE 1 teszt üzemmódra vált a készülék, amikor is az Analogue Productions által nemrégiben újra kiadott Ultimate Analogue Test LP (AAPT1) tesztlemez első oldalának 1. felvételén található 1 kHz-es mérőjelet hallgatva kalibrálhatjuk a kijelzőt. Így pontosan beállíthatjuk a „0 dB”-es szintet.

A Meter gombot ismét megnyomva és nyomvatartva a TEST MODE 2 tesztüzemmódra vált a készülék. Itt az AAPT1 lemez 4. felvételén található -20 dB-es, 1 kHz-es mérőjel segítségével megfigyelhetjük, hogy mi történik, ha a teszt során a készülék elektromosan kivonja a jobb csatorna jelét a bal csatornából és a művelet eredményét mutatja a kijelzőn. Madnick szerint ez elsősorban a tűmerőlegesség beállításánál nyújthat segítséget és ebben igaza is lehet. Úgy kell beállítani a hangszedőt/hangkart, hogy a lehető legkisebb értéket mutassa a műszer.

A tesztben említett mindegyik hangszedővel kipróbáltam a TEST MODE 2 üzemmódot és jól működött. De még ennél is jobb módszer az (legalábbis így mondták nekem), ha az AP lemez 2. és 3. felvételén található 1 kHz-es jellel ellenőrizzük az áthallást egy oszcilloszkóppal, vagy ahogyan én is tettem, a Musical Surroundings Fozgometer eszközével, amely az azimutot a modulálalatlan és a modulált csatornák hangzását egybevetve ellenőrzi. A két módszer ugyanazt a célt szolgálja és mindkét módszerrel kényelmesen be tudjuk állítani a tűmerőlegességet. Nekem mindazonáltal a Fozgometer V2 tűbiztos ismételhetősége tetszik jobban. Viszont az is igaz, hogy ha még sohasem foglalkozott az azimutállítással, akkor a MasterPhono kiváló lehetőséget ad arra, hogy erre a fontos beállításra is ügyeljen.

A Meter gombot még egyszer megnyomva a készülék a TEST MODE 3, azaz a harmadik teszt üzemmódra vált. „Ez az üzemmód egyelőre még nincs meghatározva” írja a kezelési utasítás, „de egy későbbi időpontban egy programmódosítással funkciót kaphat.” A gombot negyedszer is megnyomva normál üzemmódra vált a MasterPhono készülék.

A legjobban az előlapról kiválasztható három bemenetet szerettem a MasterPhono készüléken: Az első egy RCA aszimmetrikus, a második egy szimmetrikus XLR, a harmadik pedig transzimpedancia (áramvezérelt) bemenet, amely aszimmetrikus és szimmetrikus változatban egyaránt rendelkezésre áll.

A készüléket hallgatva

Ne várjon tőlem magyarázatot, hogy miért, de a félvezetős MasterPhono az első bekapcsolása utáni három napon át kissé színezetlenül, laposan, unalmasan szólt, ugyanúgy, mint a múlt hónapban ezen a felületen általam tesztelt elektroncsöves PrimaLuna EVO 100 hangszedő illesztő egység tette. Amikor azután magára talált a készülék, szokatlanul hangsúlyos dinamikai kontraszttal szólaltatta meg Bartók Szonáta két zongorára és ütőshangszerekre felvételét Tristan Fry és James Holland zongoraművészek előadásában (White label LP, London CS 6583), amit számos sokkolóan jó hangzásélmény követett.

Ezt az izgalmas darabot az EMT JSD6 mozgótekercses hangszedőjével játszottam le 500 ohmos lezárással. A hangszedő az EMT új, Cardas Clear Beyond hangkarkábelével szerelt 912-es modell volt. A hangzás minden árnyalástól mentes, nagyszerű teret felrajzoló volt –a tranzisztoros készüléktől megszokottnál sokkal nyitottabb, legalább 20 %-kal mélyebb és magasabb volt hátul a színpad, mint amit a csöves PrimaLuna EVO 100 rajzolt fel. Mennydörgésszerű és villámgyors mélyeket hallottam. Bartók nagy dobokat használt, kisméretű dobok kíséretében, a készülék tökéletesen adta vissza ezt a kontrasztot. A közelmikrofonozott zongorák hangja a gyors részleteknél úgy szólt, mint ahogyan a prérin a vihar szokott tombolni.

A MasterPhono készülékkel hallgatva ez a vad, szédítően jó zenemű azt az érzetet keltette bennem, mintha én vertem volna a zongora billentyűit olyan elemi erővel, mint ahogyan a zene szólt. A kitartott zongorahangok és a lüktető dobolás testesen, közvetlenül előttem szóltak, legalábbis így hallottam a Heretic AD614 hangsugárzóimon. Az ütős hangszerek tranziensei természetesen élesen szólaltak meg, drámaian ütősen, de sohasem nyersen, túlhangsúlyozottan, vagy komprimáltan. De ez a Bartók szonáta nem lebegett vele olyan szabadon a térben és nem is volt annyira gazdag a hangszínekben, mint amikor a PrimaLuna EVO 100 volt a rendszerbe kötve, de kétségtelenül dinamikusabb és drámaibb volt a MasterPhono hangzása, mint a csöves készüléken hallgatva.

A Bartók szonátát a MasterPhono illesztő erősítővel hallgatva szinte fékezhetetlen erőt, energiát sugallva és bámulatosan tisztán szólalt meg a darab, de ez az erő semmi sem volt ahoz képest, amit a készülék akkor produkált, amikor Georg Muffat Apparatus Musico-Organisticus tokkátáit hallgattam René Saorgin előadásában, aki a Provance-i Malaucene-ben található történelmi nagyorgonán adta elő ezeket a műveket (Harmonia Mundi France HMU 966/967). Ez a lemez a szobámat átlagosan 100 dB-es, de sokszor annál magasabb hangnyomással energizálta (2 méterről mérve, C súlyozással), a csúcsérték 112 dB volt, de ezzel együtt teljesen megnyugtatóan, üdítően hangzott (legalább 10 dB-lel halkabbnak hatott. Megmértem a hangnyomást a hangnyomásmérőmmel, mert az alsó orgonasípok határozottan megmozgatták (az egyébként könnyen megmozduló) padlómat és kíváncsi voltam ara, hogy ez milyen hangnyomáson tud megtörténni. A hangos orgonamuzsika hatására könnyen libabőrössé válhat az ember, de csak akkor, ha nem érezzük túl hangosnak a zenét. Az EMT-MasterPhono együttessel nem zavart a hatalmas hangnyomás.

Régen volt már, hogy valami annyira magával ragadott, mint ez a négy lemezoldalas Georg Muffat toccata-szett. Előtte egy hónapot a Prima Luna 10 csöves EVO 100-as készülékével töltöttem és most nagyon kíváncsi voltam arra, hogy el tud-e csábítani a félvezetős MasterPhono tranzisztoros –kemény, felszínes, szürke- hangja, de nem igazán tudott. A készülék hangja valahol a kemény és a lágy, a száraz és érzelemdús, a hideg és a meleg hangzás közötti vékony mezsgyén billegett és nagyjából úgy 10 %-ban az érzelemdús és meleg hangzás fele billent a legjobb teres felvételeknél. A készülék semmiképpen, a legcsekélyebb mértékben sem tompította a teremvisszhangot, vagy szűkítette a színpadteret. Olyan jól szólt, hogy tudatosan azért nem vágytam vissza arra a csöves hangzásra, amit ez a készülék nem tudott szállítani.

Az ezer dolláros Lencoval hallgatva

Az utángyártott alumínium fejtartó papucsba szerelt műanyag házas Denon DL-103 hangszedővel ellátott, de egyébként nem sokat használt Lenco L75-ös lemezjátszóm talán ha 1.000 dollárt érhet a használt készülékek piacán. Épp emiatt neveztem el a szerkezetet az „ezer dolcsis Lenco”-nak. Azért próbára tettem, hogy mennyi élvezetet tud kikapirgálni a fekete lemezek barázdáiból. De azt nem tudom megmondani, hogy miért nem jajveszékel a kritikus gondolkodásom ezt látva/hallva és próbálkozom újra meg újra ezzel a szerkezettel. A MasterPhono illesztő egységgel összekapcsolva a DL-103 érzésem szerint felnagyította, intenzívebbé tette a tempó- és a hangnemváltásokat –ami egyébként látványos is lehet-, de ugyanakkor értelmetlenül rámenőssé tette a lemezek hangzását.

Ugyanezt a felvételt előbb a 8.395 dolláros, az EMT (DIN csatlakozóval együtt 6.500 dollárba kerülő EMT 912-es karral szerelt és a a 18.000 dollárba kerülő JSD6-os hangszedővel ellátott) Dr. Feickert Blackbird lemezjátszón hallgatva, majd rögtön ezután visszaválta az ezer dolláros Lencora kiváló alkalmat nyújtott a közvetlen összehasonlításra. Persze itt nagyon nem arról volt szó, hogy melyik a jobb rendszer, melyik kombináció kerül közelebb az elképzelt ideális hangzáshoz. Sokkal inkább azért tettem, hogy érezzem a próba örömét. Mint amikor egy modern Porschéból átül az ember egy felújított 356-os Porschéba.

Az induláshoz 500 ohmmal terheltem be a DL-103-ast és az egyik leggyakrabban hallgatott albumomat, Ali Akbar Khan Bangla Desh (LP, Connoisseur Society CS-2042) lemezét tettem fel. A megszólaló hang olyan természetes és nagy energiával vibráló volt, hogy meg is kérdeztem magamtól, mitől tudott Ali Akbar Khan olyan látványosan energikusabban megszólalni a Lencón, mint a Feikert-lemezjátszón? Hogyan tudta a Lenco egyszerű karja és a műanyag házas Denon hangszedője lealázni az EMT tovább finomított és igencsak dinamikus 912-es hangkarjával és a JSD6-os hangszedővel felvértezett Feikert futóművet?

Először is arra lettem figyelmes, hogy amikor a nagyfelbontású JSD6-ról a kevésbé részletező, kevésbé dinamikus, de földelt DL-103-ra váltottam át, akkor egészen más nézőpontból ítélhettem meg az éppen hallgatott lemezt. A 103-assal Akbar Khan sarodjának visszhangjai és harmonikusai tömörebb, dögösebb alapokat kaptak. A Lenco-103-MasterPhono kombó a "Raga Bhim Palashree" felvételt éltető ritmusképleteket, zenekari alapot valósnak tűnő élettel töltötte meg, amitől teljesen kiakadtam és a rendszer igen hamar egy pulzáló, űtőshangszerek által erősen megtámogatott delíriumba ringatott.

Fogalmam sincs, hogy miért, de a PrimaLuna EVO 100-as illesztő erősítőt használva a DL-103-ast radikálisan, 50 ohmos lezáró ellenállással terheltem be, míg a MasterPhono esetében 100, vagy 500 ohmos terhelő ellenállásal kaptam a legtermészetesebb és legkevésbé manipulált hangzást.

A Dynavector XX2 MKII hangszedőjével

Amikor az első Dr. Feickert Blackbird történetemet írtam a Gramophone Dreams #25 számában, nem tettem említést arról, hogy a hátsó hangkar fogadó helye csak 9”-es hangkarokhoz használható, vagyis ott csak olyan hangkarok szerelhetőek fel, amelyek központi orsó és csapágytávolsága 205 és 240 mm között van. A teszthez használni kívánt 10,5”-es Schick hangkar csapágyorsószár közötti távolsága 270 mm, vagyis ezt itt nem tudtam használni. Azután észrevettem, hogy a Schick hangkar gallérja erősen hasonlít a 9”-es Sorane/Abis SA-1.2 hangkarom hangkar gallérjára. Leginkább tapasztalatszerzés céljából tehát a Sorane hangkart szereltem fel és egy 2.150 dollárba kerülő Dynavector XX2 MKII mozgótekercses hangszedőt építettem bele. Azért választottam a Dynavectort, mert sokat használtam, jól ismerem a hangját és előre tudtam, hogy életteli a megszólalása és akár áramgenerátoros, akár feszültséggenerátoros erősítőkkel egyaránt jól szól. A legelső, amit egy mozgótekercses hangszedő beszerelésénél megfigyelek, az a dinamikus letapogatási képessége. A magashangok részletgazdagása, a magas frekvenciás tartományban is jó térleképezés és a felvételek közötti mély csend jelzi azt, ha az 5 kHz-es tartomány felett is tökéletesen követi a tű a barázda görbületeit.

Egy teljes zenekar magasfrekvenciás energiája harmonikus összhangját tekintve meglehetősen összetett, de ugyanakkor igen erőteljes is. Ez a barázdákban megbúvó nagy energia a normális körülmények között jól viselkedő hanglemeztűt arra kényszerítheti, hogy elkezdjen a barázdában ugrálni és csúszni, amitől persze grízes, nyers lesz a reprodukált zene. 100 ohmos lezáró ellenállással a Dynavector XX2 hangzása lágy, csendes és folytonos volt, mintha bármilyen zene lejátszásához tökéletesen csillapított lett volna. Amikor a MasterPhono készülékre kapcsolva Ravel zongorára és nagyzenekarra írt G-dúr versenyét játszottam le a Les Deux Concertos pour Piano lemezről Samson François és az André Cluytens vezényelte Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire előadásában (LP, HMV France C 069-10867), elsősorban a magasfrekvenciás tartomány megszólaltatásának pontosságára, az apró részletek és a felső három oktávban a levegő visszhanghatásaira figyeltem. A Dynavector XX2 és a MoFi Master Phono tolmácsolásában kövéren, testesen zenélt az Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire, mindegyik hangszert, vagy hangszercsoportot tökéletesen leképezte. A középtartomány egy árnyalatnyit fényesebb volt a kelleténél. Francios zongorajátéka figyelemreméltóen erőteljes és harmonikus volt. A magasfrekvenciás hangok traszparensebbek voltak a szokásosnál (egy kicsit túlfényezetteknek is tűntek), míg a középtartomány a legjobb elektrosztatikus fejhallgatókra jellemző pontossággal és részletgazdagsággal szólalt meg. Ravel Concerto en Sol Majeur műve erőteljesen és tökéletes összhangban csendült fel a rendszeren.

Mindez egy feszültséggenerátoros erősítőn.

Áramgenerátoros erősítővel

A Dynavector agyondícsért XX2 hangszedőjében egy line-contact tű lakik tömör boron tűszárra illesztve, a tűszár végén pedig egy réztekercs mozog egy Alnico-5 mágnes mágneses terében. A tekercs ellenállása a specifikáció szerint 6 ohm, ami a papírforma szerint ideális érték egy transzimpedancia/áramgenerátor elv alapján dolgozó hangszedő illesztő erősítő számára. Sokat használtam az XX2-t a Sutherland Engineering SUTZ transzimpedancia erősítő jellegű illesztő egységével. A hangszedő ezzel az illesztővel/előerősítővel mindig élő, eleven, transzparens, élettel teli hangzást biztosított.

Az áramgenerátoros mozgótekercses hangszedő rendszerekkel 2016-ban kezdtem kísérletezgetni. Az első próbálkozásom a Dynavector P75 Mk.3 "Phono Enhancer" áramgenerátoros illesztő egysége volt, hozzá a Dyna-vector 20X2 MC hangszedőt használtam. Akkor még nem értettem igazán, hogy elektromosan és a hangzásminőséget illetően mit is csinál a transzimpedancia erősítő. Akkor világosodtam csak meg, amikor alkalmam volt hosszasan hallgatni Ron Sutherland Little Loco transzimpedancia alapú hangszedő illesztő egységét és arra jöttem rá, hogy egyes hangszedők esetében az áramgenerátoros működés érezhetően javítja azerősen modulált barázdás lemezek kiolvasási minőségét, sötétebb tónusú, csendesebb, transzparensebb, jobb térleképezésű lesz a hangzás. Legalábbis ez volt az én tapasztalatom és úgy látom, hogy az nagyjából egyezik is azzal, ahogyan mások látják az áramgenerátoros hangszedő illesztő egységek működését. Kicsit kekeckedve azt is mondhatnám, hogy a Dynavector 20X2 és XX2 rövidre zárt mozgótekercses hangszedői igencsak hasonlóképpen szólnak, mint a DS Audio fotooptikai hangszedői, vagy a Grado alacsony kimenő szintű Aeon3 és Epoch3 mozgóvasas hangszedői – mindegyik esetében a sejtelmesen fekete csendből csendül fel a zene.

Ravel Concerto en Sol Majeur felvételét Samson François előadásában ismét, de most a MasterPhono áramgenerátoros RCA bemenetén keresztül meghallgatva, teljesen eltünt az a kis fedettség, amit a feszültséggenerátoros módban a legfelsőbb oktávokban hallani véltem. Ami visznt megmaradt, sőt még javult is egy kicsit, az az XX2 dinamikája volt. Kristálytiszta transzparencia, félelmetes dinamika, sokkolóan jó hangzás.

A MasterPhono áramgenerátoros bemenetén keresztül az XX2 elsősorban a középtartományban kápráztatott el a zene szövetének és a legfinomabb dinamikai árnyalatok mérnöki pontosságú visszaadásával. Így hallgatva a zenét önkéntelenül is mozogni kezd az ember keze-lába. Az egyéb területeken viszont nem tudott versenyre kelni Ron Sutherland SUTZ transzimpedancia alapú hangszedő illesztő erősítőjével.

A Sutherland Engineering 3.800 dolláros SUTZ transzimpedancia hangszedő illesztő egysége nem végez RIAA korrekciót; így inkább egy transzformátor nélküli, de a transzformátoros MC jelkimenet erősítő készülékek tulajdonságaival redelkező szerkezetként viselkedik. Ezt a SUTZ egységet a MasterPhono feszültséggenerátoros bemenetére kapcsolva és 40 dB-es erősítési tényezőt, valamint 47 kiloohmos terhelő ellenállást választva –vagyis így a Master Phono illesztőt mozgó mágneses hangszedő illesztőként használva még tisztább lett a hangzás, látványosan javult a transzparencia, felszabadultabb, erőteljesebb lett a megszólalás dinamikája és nagy hangerőn járatva rendesen megrázta a rendszer az egyébként is könnyen megremegtethető padlómat.

De érdemes így is tekinteni erre a MoFi–Sutherland párbajra: A MasterPhono áramgenerátoros üzemmódja csak egy a sok lehetőség közül. A sok lehetőség fenntartásához energia és viszonylag nagy készülékház szükséges és ebből adódóan nem is tud olcsó lenni a készülék. A Sutherland Engineering SUTZ illesztő egysége csak áramgenerátoros üzemmódot kínál, ez a raison d'être, vagyis a készülék működési elve. A transzimpedancia elven működő erősítő egysége került csak pénzbe, csak ez igényel energiát és ez tölti ki a készülékház teljes terét.

A MoFi MasterTracker lemezjátszójával

Nyugodtan tekinthetnek a mozgómágneses/mozgóvasas hangszedők igaz barátjának. Szerintem sokkal kevésbé görcsösen, okosabban dolgoznak és zeneibb a megszólalásuk, mint a mozgótekercses hangszedőké. Úgy vélem, hogy azok sokkal több felcicomázott HiFi jelleget adnak a zenéhez, számomra nem az a hang jelenti az oldott hangulatú, álomszerű zeneélvezetet. A mozgótekercses hangszedőkkel szemben a kedvenc Grado, AudioTechnica és Goldring mozgómágneses hangszedőim csendesebben, szervesebben, gördülékenyebben zenélnek és ezek hangja áll legközelebb a mágnesszalagon rögzített hanghoz.

Mindezt szem előtt tartva zárom úgy ezt a fejezetet, hogy időközben igazi MoFi-hívővé váltam. A MoFi Gramophone Dreams #20 számában általam tesztelt „okos” hangszedőjét, a 799 dolláros MasterTracker modellt szereltem a papucsra. Én neveztem el "okos"-nak, nem a MoFi. Azért, mert jól átgondolt tervek alapján megépített termék, amely élettel telien és erősen fókuszáltan szól. Meg azért is, mert szerintem a világ legjobb cserélhető tűvédőjével van felszerelve.

Az egyik lemez, amelyet elsőként játszottam le a MasterTracker hangszedővel az Pharoah Sanders eredetileg az India Navigation által kiadott klasszikus 1977-es Pharoah albumának egy nemrégiben megjelent, újrakevert, luxuscsomagolásba öltöztetett újrakiadása volt, most Luaka Bop címkével (LP, 6 80899 8008-1-5). Ez a művész rajongótábora számára készült kétlemezes változat második lemeze Sanders mesterművének, a "Harvest Time" felvételnek két teljesen eltérő élő változatát tartalmazza. Ezek a korábban soha ki nem adott felvételek a Pharoah 1977. nyarán tett európai koncertkörútján készültek. A lemez alapos betekintést nyújt annak a művésznek a világába, amelyet mindig szerettem volna közelebbről megismerni. A "Harvest Time" három felvétele egymástól teljesen eltérő hangulatú, de a magja változatlan. Érdekes módja annak, hogy a három változatot hallgatva ritka betekintést nyerhessünk egy hiteles költőzseni kreatív gondolatvilágába.

A MasterPhono illesztő egységgel hallgatva a MoFi MasterTracker hangszedő mindhárom változatot felszabadultan, csillogóan, de mégis sötét, mélyen csendes háttérből elővarázsolva szólaltatta meg, hangzásban, a zene szövetében végig azonos jelleggel, Sanders úr igéző énekhangját mindvégig megőrizve. Valahányszor csak azért váltottam át mozgómágneses hangszedőről mozgótekercsesre, hogy élvezhesem azok szikrázó, dinamikus életerejét és azokat a finom tranzienseket, amelyeket sajnos csak a mozgótekercses hangszedők tudnak elővarázsolni. Viszont a Master Tracker MM a MasterPhono illesztő előerősítővel nagyon közel állt ehhez az élményhez: virtuóz módon szólaltatta meg a tranzienseket, szikrázóan izgatóan és fénnyel, ragyogással telve varázsolta elém a lemez barázdáiba faragott előadást.

Készen áll a business class utazásra?

Amennyiben néhény ezer dollárt tudott szánni a lemezjátszójára és a hangszedője is ezer dollár feletti lehet, a MoFi MasterPhono a hetedik audiofil mennyországba repítheti. Számomra, a tesztelő számára hozta mondazt, amire vágytam: Életteli, magával ragadó előadás, tiszta, rendezett, üdítő és természetes hangzás. Egy igazi közepes árszínvonalú, felhasználóbarát hangszedő illesztő erősítő, amelyet meleg szívvel ajánlhatok és biztos vagyok benne, hogy csak élvezetet fog nyújtani.

Lumin X1 digitális adatfolyam kezelő/DAC/előerősítő teszt

Steven Stone TESZTJE

Megjelent: 2019. december 24-én az Absolute Sound magazinban

Amennyiben rákeres az Interneten a Luminra, a “Lumin Music” honlap jelenik meg. A címoldalon a “The Audiophile Network Player Family,” (Az audiofil hálózati lejátszó család) olvasható, ami pontosan összegzi azt, amit a Lumin tesz—az AMP teljesítményerősítő kivételével valamennyi Lumin termék hálózatképes audió eszköz. Most a Lumin csúcstermékét, az USA-ban 13.990 amerikai dollárért kínált X1 készüléket teszteljük. Az X1 a Lumin többfunkciós, számos szolgáltatást nyújtó modellje, amely egy dobozban tartalmaz egy digitális adatfolyam kezelőt, egy digitális/analóg jelátalakítót és egy digitális előerősítőt. A készülék része egy saját, az okostelefonokon futtatható (és Ron kompatibilis) alkalmazás is. Most pedig nézzük, hogy mennyiben alkalmas az X1 arra, hogy elhozza Önhöz és megszólaltassa a digitális audió felvételeket.

Műszaki felépítése

Az X1 a legfeljebb 768/32 PCM és DSD 512 formátumú digitális fájlokat tudja fogadni (felskálázást is kínál a PCM és DSD fájlok esetében). Emellett természetesen a szabványos fájlformátumokat, így többek között a FLAC, ALAC, WAV, DSD, DSF, AIFF és MP3 fájlokat is kezelni tudja, emellett az MQA kódolású fájlokat is kicsomagolja és dekódolja. Támogatja a Tidal és Tidal Hi-Fi, Roon, Spotify Connect, Qobuz, Apple AirPlay és TuneIn rádió digitális adatfolyam protokolljait, DLNA és UPnP kompatibilis. Programfrissítéssel többhelyiséges üzemmódra és több lejátszási lista párhuzamos kezelésére is alkalmassá tehető.

Az X1 lelke a kettős ES9038Pro Sabre DAC áramköri lapka, amely 140 dB-es dinamika átfogásra képes és kettős mono, teljesen szimmetrikus üzemmódban tud működni. A digitális/analóg jelátalakító elektronika órajelét egy FPGA-kat használó Femto órajel generátor szállítja. Az X1 analóg kimenete két Lundahl LL7401-es kimenő transzformátorral készült.

Az X1 (AC – DC, vagyis váltóáram/egyenáram) tápegysége külön dobozba van építve és egy „köldökzsinórral” kapcsolódik a készülékhez. Az egy tömbből CNC gépekkel kimart készülékház külön rekeszben tartalmazza az analóg és digitális áramköröket, a készülék működését egy alacsony zajú szabályozó áramkör vezérli, amely nem csak az X1-et tudja irányítani, hanem programfrissítéssel a Lumin S1, A1, vagy T1 készülékekben is használható.

Amint az várható, az X1 programja is frissíthető és saját vezérlő alkalmazással rendelkezik, amely az iOS 8.0, vagy frissebb operációs rendszert használó iPhone, vagy iPad eszközökön, illetve a 4.0, vagy frissebb változatú operációs rendszer alatt működő Android alapú eszközökön futtatható. Később még visszatérünk erre az alkalmazásra.

A Lumin X1 többféle bemenettel van ellátva. A legfontosabb ezek közül az egyedi optikai hálózati csatlakozó, amelyhez egy csatlakozó doboz közbeiktatásával két optikai kábel és egy szabványos Ethernet lengőkábel csatlakoztatható. A Lumin X1-en digitális USB bemenet is található. Az USB aljzat kétirányú – merevlemez csatlakoztatható hozzá lejátszásra, illetve az USB aljzaton natív DSD512, illetve 768/32 formátumú digitális jel jelenhet meg. Az aljzat FAT 32 fájlrendszerrel egyetlen partícióra formázott merevlemezt tud fogadni, amely akár a NAS meghajtó szerepét betöltve zenei felvételek forrásául is szolgálhat. Az X1 része a szimmetrikus és analóg audió kimenet, valamint egy BNC aljzat formájában SPDIF digitális kimenet is található rajta.

Több digitális adatfolyam kezelő eszközzel ellentétben a Lumin X1-be nem építhető merevlemez a fájlok tárolására. Bár több felhasználó is előnytelennek tarthatja ezt a megoldást, ez azzal az előnnyel jár, hogy soha sem kell megbontani a készülék házát, hogy merevlemezt helyezzünk bele, vagy cseréljünk benne. Azok számára pedig, akik már most is NAS meghajtót használnak, vagy a felvételeiket tartalmazó USB merevlemezt csatlakoztatnak az X1-hez, eleve érdektelen, hogy merevlemez legyen beépíthető a készülékbe.

Beállítása/üzembe helyezése és ergonómia

A Lumin X1 előlapjára tekintve rögtön a távvezérlő után nyúlna az ember, hiszen egyetlen kezelőszervet sem látunk a készülék elején. Helyette az előlap kivágásába süllyesztve egy 1″ x 3¼”-es kék monokróm kijelzőt találunk. Ennek elsődleges funkciója számomra az volt, hogy jelezte a készülék bekapcsolt állapotát. Minden más funkcióhoz a Lumin, vagy a Roon alkalmazást használtam.

Így az új felhasználó első feladata, hogy letöltse a számára szimpatikus alkalmazásboltból, vagyis a Google Play Store, vagy az Apple App Store vegyeskereskedésből a Lumin alkalmazást. Az X1 használatához nélkülözhetetlen egy okostelefon, vagy táblagép használata. Én két eszközre, egy iPhone SE telefonra és egy Sony Experia táblagépre is letöltöttem az alkalmazást. Mindkét eszközre gond nélkül feltelepült és semmi gondom sem támadt a használatával.

Miután már letöltötte a vezérlő alkalmazást, rákötheti az X1-et a számítógép hálózatra. Én a Lumin optikai hálózati csatlakozóját használtam, amelynek előnye, hogy galvanikusan le van választva a hálózat többi részéről. A próbaidőszak első hónapjában az X1-es szimmetrikus analóg és SPDIF digitális audió kimenetét használtam a Mytek Manhattan II készülékhez való kapcsolathoz, amely eszköz analóg előerősítőként és/vagy digitális/analóg jelátalakítóként szolgált. Ezután az X1-et közvetlenül az egy pár Spatial X2 hangsugárzókat meghajtó Pass X150.8-as erősítőre csatlakoztattam az X1 szimmetrikus kimenetén keresztül, az aszimmetrikus RCA kimenetére pedig egy pár JL Audio Fathom f112 mélynyomót csatlakoztattam.

Az X1 fizikai formája nem a megszokott fekete doboz, hanem kissé ívelt előlapja van, a tetőlapja pedig kissé túlnyúlik a hátlapon. A hátlap több mint 2 1/2”-re van besüllyesztve, ami nem lenne gond egy magasabb készülékház esetében, de az X1 olyan lapos készülék, hogy alig maradt hely az XLR csatlakozók alatt és felett ahhoz, hogy bedugjuk, vagy leválasszuk a kábeleket. Különösen az XLR csatlakozókkal szerelt kábelek leválasztása nehézkes, hiszen itt a rögzülő csatlakozók leoldásához meg kell nyomni a kis rögzítő fület a csatlakozón, ami vastagabb ujjak, vagy nagyobb kézfej esetében már kihívásnak tekinthető. Amúgy a Lumin tetőlapjának éle által az ujjaimon okozott apróbb sérülésektől eltekintve fájdalommentes volt a készülék csatlakoztatása.

A Lumin X1 esetében néhány beállítási lehetőség van csak, beleértve azt is, hogy a kimenetét rögzített erősítési tényezőjűként, vagy a hangerő szabályozóval állítható változó szintű kimenetként állíthatjuk be. Mindkét módon kipróbáltam a Lumint. Mikor az X1-et a Manhattan II szimmetrikus analóg bemeneteire csatlakoztattam, akkor a rögzített szintet választottam. Amikor pedig a Lumin közvetlenül a Pass erősítőre volt csatlakoztatva, amely 26 dB-es erősítést alkalmaz, az X1 hangerő szabályozóját használtam, de ritkán mentem az X1 0-100 között skálázott hangerő szabályozójával a 60-as álláson túlra. Így bőven maradt még hangerő tartalék, így azoknál a felvételeknél is, amelyek szándékosan alacsonyabb kivezérlési szinten készültek, könnyen beállíthattam a megszokott hangerőt. A készülék felskálázási lehetősége elsősorban a digitális adatfolyamok és az Internet-rádióadók hallgatása során bizonyult hasznosnak.

Kétféleképpen vezéreltem az X1-et – egyrészt a saját dedikált alkalmazásával, másrészt a Roon alkalmazásával. Mivel már egy ideje több eszközön is használom a Roont, „házon belüli” előnyt élvezett a Lumin saját alkalmazásával szemben, hiszen már jól ismerem és kezelem a Roon vezérlő programját. A Lumin alkalmazása jól sikerült termék, de nem Roon. Inkább az Audrivana+, vagy az Aurender alkalmazásával ütköztetném a Lumin vezérlőt. Mindezeket figyelembe véve inkább táblagépen, vagy iPad eszközön javasolnám használni a Lumin alkalmazást a viszonylag kisfelületű kijelzővel rendelkező okostelefonokkal szemben. Az iPhone SE telefonom egyszerűen kicsinek bizonyult erre a feladatra, nem volt elég hely a 8½” x 5½”-es kijelzőjén. Ezt leszámítva öröm volt dolgozni a Lumin alkalmazásával. Nemcsak bármit elértem vele a NAS meghajtón, amit akartam, de a Tidal és a Qobuz kedvenceim is csak egy ujjhegynyi távolságra kerültek.

A készülék hangminősége

A csúcskategóriás audió világa olyan ponthoz érkezett, ahol a gyártók és a marketing szakemberek elvárásai okán már gondot okoz a „zászlóshajónak” minősített termékek tesztelése. Amennyiben az ilyen kivételesen jónak vélt eszközök esetében a tesztelők nem minősítik az adott terméket valamilyen soha nem hallott, soha nem látott, soha nem tapasztalt extraorbitális minőséget, vagy szolgáltatást sugalló jelzővel, vagy mondatsorral, a sima elismerés számukra inkább sértésnek, mintsem dicséret-nek számít. Aki már régóta olvassa az Absolute Sound tesztjeit, tudhatja, hogy én nem igen szoktam magam elragadtatni, legalábbis emlékezetem szerint igen ritkán fordult elő, hogy gátlástalanul áradoz-tam volna bármely általam tesztelt termék jóságáról, vagy rendkívüliségéről.

Amikor összehasonlítottam a Lumin X1 hangzásbeli képességeit az aktuális referenciáimmal, amely termékkör magában foglalja a Mytek Manhattan II és az Aurender ACS10 készülékeket, úgy tapasztaltam, hogy az X1 gyakorlatilag velük azonos minőségben képezi le az adott zenei eseményt. Mivel most nem volt lehetőségem a közvetlen, valós idejű, azonos kimeneti szintet és egyéb feltételeket jelentő A/B tesztre a Lumin és a saját referencia DAC, illetve DAC/előerősítő készülékeim között, igazán mértékadó, hiteles összehasonlítást nem tudtam végezni. Ennek ellenére biztosan állíthatom, hogy a Lumin kivételesen jó teljesítményt nyújtott, legalábbis számomra semmilyen említésre, vagy figyelemre méltó hiányosságot nem mutatott a hangzásában. A saját felvételeimet visszahallgatva minden hangszer, minden énekhang a helyén volt, pontos volt a zenei események háromdimenziós leképezése, különösen jónak találtam a zenei kép rétegezettségét. A többi referencia minőségű digitális forrásomhoz hasonlóan az adott felvétel tere, a színpadkép mérete felvételfüggő volt. A mono Charlie Christian felvételt hallgatva a színpad alig volt szélesebb egy kis szobánál, miközben Michael Morgan Holst “Uranus” műremekének felvételén szinte már kozmikus méretet öltött a színpad.

Az alacsony szintű jelek részletgazdagsága ugyancsak figyelemreméltóan jó volt a Lumin X1-et hallgatva, legalább olyan jó, mint bármely más kiváló minőségű digitális forrás esetében, bárhol, bármikor. Van egy felvételem, amit pár éve készítettem a Rockygrass akadémián Bryan Suton és Chris Eldridge „gitárpárbajáról”. A felvételi helyszín kültéren volt, egy nagy sátorlap alatt, mintegy huszonöt yardra jobbra a St. Vrain folyótól, balra pedig kicsit távolabbról, mintegy 75 yardról egy mandolingyárból valamilyen fa elemet kalapáló gőzkalapács hangja szűrődött be. A Lumin X1 ezeket a hangkulissza elemeket tökéletes hitelességgel adta vissza és ugyanolyan kristálytisztán hallatszott Sutton háború előtti D-28-as és Eldridge a késő negyvenes években gyártott Martin D-18-as gitárjának hangzásában tapasztalható apró hangzásbeli eltérés is. [Steven Stone szaktekintélynek számít a régi gitárok és mandolinok terén. —RH]

Az X1 a mélyhang átvitel terén is remekelt, inkább a forrás, semmint a készülék képességei szabtak határt a megszólaló mélyfrekvenciás jeleknek. Meglepett, hogy az X1 nemcsak a feszes ritmust tudta tartani, de a mélyfrekvenciában gazdag felvételek zenei szövetének épségét is megőrizte. Különösen feltűnő volt ez a sok mélyhangot, elektronikus basszust tartalmazó elektronikus popzenei felvételeknél, nem volt nehéz azonosítani a hangzáselemeket. Kivételesen jónak találtam a mélyhangok dinamikáját, a legkevésbé sem tapasztaltam a dinamikus energia összeomlását, vagy homogenizálását a készülék hangzásában.

A frekvenciaspektrumban felfele haladva a Lumin X1 középtartománya tiszta és teljesen színezetlen volt, a legkevésbé sem színezte vagy hangsúlyozta túl az alsó középtartományt. De korántsem vált hűvössé a hangja azáltal, hogy nem adott a kelleténél kicsit több romantikát a középtartományhoz, nem keményedett fel, nem vált mechanikussá a hangzása. Épp ellenkezőleg, a középtartomány zenei szövete és hangzásegyensúlya makulátlannak tűnt, az X1 tökéletesen kiegyensúlyozott dinamikával, a legfelső frekvenciáktól az alsó középtartományig harmonikusan, kiemelés, vagy vágás nélkül szólalt meg.

Öreg fickó vagyok már, szomorúan, de tudomásul kellett vennem, hogy mi tagadás, a korral arányban csökkent a hallószerveim magas frekvenciát érzékelő képessége, a felső határ nálam most nagyjából 13 kHz. De ahogy az az idősebbeknél lenni szokott, a csilingelő magasak helyett hangsúlyozottabban érzékelem az általam még hallható tartomány terén tapasztalható apróbb-nagyobb rendellenessége-ket, sokkal jobban, mint megboldogult ifjúkoromban, a teljes audió sávot érzékelve azonosítani tudtam az ilyen hangleképezési hiányosságokat. Így azután meggyőződéssel mondhatom, hogy olyannyira példaszerűen jó az X1 leképezése a felső regiszterekben, hogy azt már akár „zeneinek” is mondhatnánk. Bár jómagam már nem tudom megítélni, hogy „levegős” volt-e a készülék hangja a 13 kHz feletti tartományban, az addig terjedő skálán az X1 tökéletes munkát végzett, a legkisebb mértékben sem változtatott semmit sem az általam jól ismert referencia felvételek magasfrekvenciás hangzásában.

Összefoglalás

Miután elég sok időt töltöttem az X1-gyel, most már tudom, hogy miért olyan büszke a Lumin a zászlóshajójára. Mindent megtesz, megad, amit joggal várhat el egy prémium audiofil terméktől—jól néz ki, hibamentesen működik, a rendszerprogramja gond nélkül, on-line frissíthető és még saját alkalmazása is van. Hangzásminőségét és szolgáltatásait illetően az eddig általam kipróbált bármely digitális adatfolyamkezelővel/digitális-analóg jelátalakítóval állja a versenyt.

Az X1 nemcsak egy első osztályú termék, de a Lumin mögött álló támogatás is mintaszerűnek mondható. A Source Systems, a Lumin amerikai forgalmazója tökéletesen ismeri a készülék működését és minden műszaki kérdésemre azonnal választ tudott adni.

Nem vitás, hogy meglehetősen sok digitális adatfolyam kezelő/digitális/analóg jelátalakító/előerősítő közül választhat napjainkban és ezek közül csak egy a Lumin X1 (hogy átvegyek egy klasszikus audiofil mondást). De a sok közül egy kimagaslóan jó termék, ami mindent jól csinál és emellett még stílusa is van.

Műszaki adatok és árak

Típusa: Ethernet hálőzatra csatlakoztatható digitlis adatfolyam kezelő/DAC/előerősítő

A támogatott formátumok: DSD veszteségmentes: DSF (DSD), DIFF (DSD), DoP (DSD); PCM; veszteségmentes: FLAC, Apple lossless (ALAC), WAV, AIFF tömörített (veszteséget eredményező); audio: MP3, AAC (in M4A csomagolásban)

Kimenetei: Szimmetrikus (XLR) analóg, aszimmetrikus (RCA) analóg, SPDIF, BNC

A meghajtók kapacitása: Nem építhető be a készülékbe meghajtó

Digitális adatfolyam szolgáltatások: UPnP AV protokoll audió digitáélis adatfolyam keuzelési képességgel (OpenHome), Roon Ready, Spotify Connect, Apple AirPlay, szaggatásmentes lejátszás, a készülék kijelzőjén megjeleníthető lejátszási listák. Tidal, Tidal High Res, TuneIn, Qobuz, és MQA támogatás.

Méretei: 350 mm x 60 mm x 345 mm (a készülék); 106 mm x 60 mm x 334 mm (a tápegység)

Tömege: 8 kg (a készülék); 4 kg (a tápegység)

Amerikai listaára: 13.990 amerikai dollár